Ázsia elektronikusan 2. - Tang Város kínai étterem

Roppant kényelmes ugyanis, bár a kényelemnek megvan az a kockázata, hogy az ember akkor szembesül tettének súlyos következményeivel, amikor farkaséhesen kinyitja a klassz kis mûanyag dobozokat. Mindegy. Most a kínai vonalra vetettünk egy futó pillantást, hátha. És majdnem.


Van nekem a fejemben egy ilyen összeesküvés-elmélet arról, hogy a budapesti kínai büfék mindegyikének egy hatalmas központi ellátóban készítik el a takonyszerû mártásban úszó, rossz minõségû húsokat, az olajos, émelyítõ tésztákat és a sokaknál komoly egészségügyi problémákat okozó nátrium-glutamáttal megturbózott borzalmakat. Az nem létezik, hogy a több száz olcsó kínai büfében mindenhol pontosan ugyanolyan borzasztó gagyit állítanak elõ, hogy mindenhol ugyanolyan kocsonyás a borzalmas ízû leves. A Tang városnál is gyanút foghattunk volna, amikor a netpincér oldalán megláttuk a több mint nevetségesen alacsony árakat, melyekbõl egyébként szerény számítások szerint (normális) ételt nem lehet kihozni sehogyan úgy, hogy megérje az étteremnek is. Mindegy, a gyanakvásunkat elaltatta az a vélekedés, hogy csak nem szállít házhoz egy olyan hely, ami semmiben nem különbözik a minden második sarkon megtalálható büféktõl. Így jártunk: a végeredményt mindenki ismeri, aki csak egyszer is evett ezekben a büfékben: rossz ízû ételek rossz minõségû alapanyagokból, a gung bao csirke itt abból áll, hogy a valamilyen zöldséges takonyragura rászórnak egy marék földimogyorót, a "tengeri finomságokkal készült leves" pedig olyan, hogy nem mertem kibontani a dobozt.
Pedig én azért általában ki merek nyitni mindenféle dobozt.
Nincsen erre semmi szükség, ugorgyunk.

Étel: 2
Ár/érték: 2