Valami Amerika 2
A Lora érdemtelen bukása után senki sem hibáztathatja Herendi Gábort azért, hogy ezúttal a biztosra játszva folytatja az eddigi legnagyobb sikerének számító Valami Amerikát. Ha a történelmi vígjátékok terén nem is, a Várnai testvérek kalandjai elmesélésében nagyon otthon van.
Frissítve: 2008. 12. 27. 10:23
Magyarországon a filmrendezõk (tisztelet a kivételnek) a zsánerfilmek területén sem mozognak otthonosan, nemhogy a zsánerfilmek folytatásainál. Idehaza tisztességes folytatáshoz még nemigen volt szerencsénk, így nem csoda, hogy a rekordnézõszámot hozó Valami Amerika folytatása kapcsán nagyra nõttek az elvárások. Herendi a "nyerõ csapaton ne változtass" elvet követve az elsõ rész minden fontosabb szereplõjét begyûjtötte, és mivel ilyen esetekben nem árt a frissítés, így Csuja Imre, Tompos Kátya és Lucia Brawley képében errõl is gondoskodott.
Egy film elején az elõzõ epizód tartalmának rövid összefoglalása mindig necces és nyögvenyelõs dolog, ám itt ügyesen, egy vicces képregény formájában történik meg, izzadságszag nélkül. Ugyanilyen frappánsan lett megoldva a rendezõ korábbi filmjeiben eddig borzasztó idegesítõ reklámok elhelyezése is, de errõl a poénról vétek lenne többet elárulni. Külön öröm látni, hogy az Amerikában játszódó jeleneteknél tényleg kiutaztak Amerikába, ráadásul egyszer sem érezzük a honi filmekben gyakran jelentkezõ szegényszagot. Hõseink ezúttal nem a moziiparban, hanem a színházi világban próbálnak szerencsét, és mivel Herendi és forgatókönyvírói mindkettõben otthonosan mozognak, így a szakma is kap pár bennfentes poént. Pindroch Csaba figuráját például sok magyar rendezõbõl gyúrhatták össze, és valószínûleg a show business pénzmosásai sem légbõl kapott mesék.
A sok apró érdem mellett mégis az számít a legtöbbet, hogy az alkotók zökkenõmentesen tudnak elmesélni egy történetet úgy, hogy még a poénok is végig ülnek. A forgatókönyvíró-trió munkája okos, szellemes és egyszer se hagyja lecsúszni a humort az alpári tartományokba. A film szinte tökéletes ritmusa egyedül a vége felé törik meg, amikor már érezni kezdjük, hogy a közel kétórás játékidõ kissé sok ehhez. A bejárónõcasting és egy-két zenés színpadi betét nyugodtan a vágóasztalon végezhette volna, ráadásul kárba se vesznének, mivel a késõbbi DVD-kiadás kihagyott jelenetei között mindenki megtekinthette volna õket. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a Valami Amerika 2 biztosan a téli hónapok egyik legszórakoztatóbb és legkönnyedebb vígjátéka.
Egy film elején az elõzõ epizód tartalmának rövid összefoglalása mindig necces és nyögvenyelõs dolog, ám itt ügyesen, egy vicces képregény formájában történik meg, izzadságszag nélkül. Ugyanilyen frappánsan lett megoldva a rendezõ korábbi filmjeiben eddig borzasztó idegesítõ reklámok elhelyezése is, de errõl a poénról vétek lenne többet elárulni. Külön öröm látni, hogy az Amerikában játszódó jeleneteknél tényleg kiutaztak Amerikába, ráadásul egyszer sem érezzük a honi filmekben gyakran jelentkezõ szegényszagot. Hõseink ezúttal nem a moziiparban, hanem a színházi világban próbálnak szerencsét, és mivel Herendi és forgatókönyvírói mindkettõben otthonosan mozognak, így a szakma is kap pár bennfentes poént. Pindroch Csaba figuráját például sok magyar rendezõbõl gyúrhatták össze, és valószínûleg a show business pénzmosásai sem légbõl kapott mesék.
A sok apró érdem mellett mégis az számít a legtöbbet, hogy az alkotók zökkenõmentesen tudnak elmesélni egy történetet úgy, hogy még a poénok is végig ülnek. A forgatókönyvíró-trió munkája okos, szellemes és egyszer se hagyja lecsúszni a humort az alpári tartományokba. A film szinte tökéletes ritmusa egyedül a vége felé törik meg, amikor már érezni kezdjük, hogy a közel kétórás játékidõ kissé sok ehhez. A bejárónõcasting és egy-két zenés színpadi betét nyugodtan a vágóasztalon végezhette volna, ráadásul kárba se vesznének, mivel a késõbbi DVD-kiadás kihagyott jelenetei között mindenki megtekinthette volna õket. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a Valami Amerika 2 biztosan a téli hónapok egyik legszórakoztatóbb és legkönnyedebb vígjátéka.
hirdetés