Thank You For Smoking

A világ vevõ volt a dologra, XXXL-es adagokban falta a mennyei mannát. És jött Cannes, és díjat ada Moore-nak. És Moore látá, hogy ez jó. És mások is észlelték ezt vala, úgyhogy most itt lészen ez a vígjáték. Tud-e valaki lehetetlenebb feladatot, mint népszerûsíteni ma Amerikában a dohányzást? Nick Naylornak pontosan ez a feladata, õ a Dohányzástudományi Akadémia (azaz a dohányipari nagyvállalatok médiabarát elnevezésû fedõcége) szóvivõje és lobbistája. A férfi pontosan tudja, hogy hazudik, hogy remek verbális képességeivel egy rossz célt szolgál, de a pénz (vagy ahogy a filmben hívják az elsõ számú yuppie-kibúvót: a hiteltörlesztés) nagy úr. Így közszerepléseit figyelvén bõséges merítést kapunk az amerikai nyilvánosság szerkezetérõl. Arról a népítéletekhez hasonló eljárásról, hogy teljesen mindegy, igazad van-e, ha rámutatsz a másik oldal hibájára, te vagy a szimpatikusabb, és csak ez számít. És Nick Naylor nyer. Egy fiatal újságírónõt (Katie Holmes) is sikerül meghódítania (és ebben rejlik némi kockázat), ám a másik oldal sem tétlen: a dohányzásellenes lobbi ambiciózus szenátorokat tudhat maga mögött. Körvonalazódik tehát a két harcoló fél, közeleg a végsõ összecsapás.
Jason Reitman filmjében teljes panorámaképet kapunk az amerikai társadalmat átszövõ hazugságról, a média által alakított közbeszédrõl, sõt, értékrendekrõl. Ez a kritikai hozzáállás dicséretes, mint ahogy a film dohányzásellenes attitûdje is (kiegészítve a fegyver- és alkoholellenességgel is), ám pontosan az a baj vele, mint a mûfaj pápájának, MM mûveivel: ugyanazt a leegyszerûsítõ, ellentétpárokban gondolkodó logikát használja, mint az a kultúra, amit támad.