Szarajevó és szomszédsága

Már a Balkán, mégis valami egészen szokatlan kulturális és vallási mix az, ami Bosznia-Hercegovinában fogad minket.

Frissítve: 2008. 05. 31. 17:21

Szarajevó és szomszédsága
Az ott lakók bosnyákul beszélnek, nagyrészt muzulmánok, de sokan török vagy szefárd zsidó õsökkel rendelkeznek. Minaretek tarkítják a városképet és burekillat száll a levegõben.A még háborús sebekkel teli Szarajevó valószerûtlenül hosszan nyúlik el a dombok között. Vonattal érkezve a bosnyák fõvárosba egy kiadós caplatásra kell készülnünk, ha a centrumot vesszük célba, de mehetünk az 1-es villamossal is a központi Bascarsija térig. Akik viszont testközelbõl szeretnék szemügyre venni a korántsem színpompás épületeket és kilyuggatott homlokzataikat, azoknak a lábbuszt ajánljuk.


Múlt és jövõ

A tragédia árnya még ott lebeg az utcák felett, de a Belváros rendbe tett házacskái és mecsetei fehéren hirdetik az új korszak kezdetét. A bosnyákok - csakúgy a fiatalok, mint az idõsek - elsõ pillantásra zárkózottak és komorak. A beskatulyázáson túllépve persze egy jókora mosollyal kenyérre avagy pogáèára lehet kenni a helyieket. Talpraesett és szenvedélyes nõkre és férfiakra, mélyen vallásos és melegszívû emberekre lelhetünk, vagy egy tipp: helyi ismerõs híján keressük fel Gazi Husrev bég mecsetét és annak jó kedélyû õrét, aki az újjáépülés optimizmusának megszemélyesítõje, és szívesen mesél háborús tapasztalatairól is. A helyieken túl sok száz egyéb náció képviselõje megtalálható itt - õk az ország újjáépítését segítik.
Hogyha nekiindulunk, Szarajevó szívébõl sokfelé vehetjük az irányt. Egy rövidebb lélegzetû sétával felkapaszkodhatunk például a katonai erõdhöz és a hajdani kaszárnyához, ahová még nem jutott el a renoválók serege, s romokkal és szögesdróttal a hátunk mögött gyönyörködhetünk a Miljacka folyó két partján kanyargó városban. Egy egészen másfajta mászást eredményezhet, ha felkeressük a déli parton található Sarajevska Piva sörgyárat, és betérünk egy italra, ahol a legenda szerint maga a Nobel-díjas Ivo Andriè poharazgatott egykor. Boltban egy üveg pivó, azaz sör körülbelül 1 és 2 konvertibilis márka (130-250 Ft) között mozog, ám érdemes lehet egybõl a literes vagy kétliteres kiszerelésre rárepülni, ezek átszámolva 380-500 Ft-ot kóstálnak.
Izgalmas programot kínál még a város alatt futó háborús alagútrendszer. A másfél órás szervezett túra nem olcsó (25 euró), ám ezért cserébe beleshetünk azokba a járatokba, amelyek az ostrom idején 1400 napon át jelentették a kapcsolatot a külvilággal, illetve Tito saját szobáját is szemrevételezhetjük! Mindezen felül egyébként Szarajevóban július 1. és 31. között nagy kultúrpörgésbe csaphatunk. A Bascarsija estek a legváltozatosabb mûvészeti eseményeknek adnak otthont az óvárosban, közvetlenül a Bascarsija tér szomszédságában. A zenei, színházi és táncelõadásokat ráadásul ingyen lehet megtekinteni.


Hegynek látszó piramis

A fõvároshoz közel is akad felfedeznivaló: alig harminc kilométerre északnyugatra Szarajevótól Indiana Jonesokká válhatunk! Semir Osmanagiè maga is így tett négy évvel ezelõtt, amikor õsi legendák nyomába eredt, és a Visocica-hegyet megkapirgálva piramisra bukkant, és a "bosnyák Indiana Jones"-szá avanzsálódott. A több mint 4000 éves építményt az üzletemberbõl lett régész Nap-piramisnak keresztelte el. Terepfelmérések és hõtérképes vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a hegy belseje üreges, és a próbaásatások során csiszolt kõlapokat, illetve emberi kéz alakította folyosókat és szellõzõnyílásokat tártak fel. Az azóta megtalált újabb két piramis a Hold, illetve a Sárkány nevet kapta, s különlegességük elhelyezkedésükben rejlik: a Nap-piramissal egy egyenlõ szárú háromszöget rajzolnak a Bosna-folyó zöldellõ völgyébe! A szabályos elhelyezkedés is Osmanagiè elméletét látszik igazolni, akit sokan mégis inkább feltalálónak, mintsem megtalálónak tartanak. Kétkedésre ad ugyanis okot, hogy nem ismerünk olyan itt élõ népcsoportot abból az idõbõl, amely ilyen magas szintû építészeti ismeretekkel rendelkezett volna. A dél-amerikai és egyiptomi piramisokat több éven át tanulmányozó hajdanvolt businessman megoldotta ezt a kérdést: azt állítja, mindezt az atlantiszi kultúra hozta létre. Talán nem meglepõ, ha teóriája nem gyõzte meg azokat, akik még azt is kétségbe vonják, hogy a három közép-boszniai hegy valóban piramis-e. Ugyanakkor a laikus helybéliek hisznek az újraírt múltban, és buzgón nyomják a kis gúlaformákat mindenre, ami (nyomda)festéket tûr: szalvétára, cukrostasakra, trikóra...



Ma már csak fricskázzák egymást, nem lövik

Ha ellátogatunk Mostarba, a bosznia-hercegovinai múltnak egy ismertebb fejezetébe csöppenünk, mely magyar vonatkozással is bír. Szarajevóból vonattal közelítsük meg a délnyugatra fekvõ hercegovinai várost, e praktikusabb és 2000 Ft-ot érõ út csodálatos tájakon vezet keresztül. A vonatbelsõ rusztikus hangulatát egy török kávéval varázsolhatjuk még autentikusabbá (kb. 120 Ft). Az ország életében mindig is meghatározó szerepet betöltõ Mostar a Neretva folyó partján magasodik, ám azzal az ügyes bombázással lett világszerte ismert, melyet a horvát seregek ejtettek meg. A Csontváryt is megihletõ kecses kõépítmény darabjait (többek között) magyar alakulatok halászták ki a vízbõl és illesztették össze, s a feltámadt híd szimbolikus kapocs lett a múlt és a jövõ, Bosznia-Hercegovina és a szolidáris világ között. Meg kell említeni, hogy a város muzulmán és keresztény lakossága máig erõs ellentétben él egymással. Erre szép példa a megmagasított templomtorony, mely direkt hivalkodóan emelkedik a fellegekbe, hogy eltörpüljön mellette a 16. századi dzsámi és annak minaretje.