Sylvia

Valószínûleg ez járt a fejében a rendezõnõnek is, amikor elhatározta, hogy filmre viszi a hatvanas években, viszonylag fiatalon öngyilkosságot elkövetett Sylvia Plath életét, pokolian viharos házasságát az ünnepelt és sikeres Ted Hughes-szal (szintén költõ, és ez a tény, ha lehet, még tovább frusztrálta az életében figyelemre alig-alig méltatott Platht), valamint azt, hogy az érzékeny, paranoid és végletekig labilis Plath hogyan teszi pokollá közös életüket, hogy végül egy gázsütõben végezze. A film nem a különösebben kimagasló, hanem a lelkiismeretesen megalkotott darabok közé tartozik, melynek komoly erejét elsõsorban a két fõszereplõ Gwyneth Paltrow és Daniel Craig érzékeny és átütõ erejû alakításai jelentik (Paltrow-ról például ki gondolta volna, hogy ilyen klassz színésznõ?). Fõleg miattuk érdemes megnézni tehát a filmet, mert párkapcsolati drámából vannak ennél jóval erõsebb, kiélezettebb, lélektanilag szebben végigvezetett darabok is. A lemez extrái között nem nagyon van érdekes, nagyot dobott volna rajta egy Plath-, illetve Hughes-életrajz, pár vers - hogy az emberek mégis tudják, kikrõl is van szó tulajdonképpen -, mert egy ilyen film azért nem ad túl pontos képet róluk.

Film: 6
Extrák: 4