Sicko
Michael Moore világa bájosan egyszerû. A következõképpen néz ki: ami ingyen van, az jó.
Ahol a dolgokat ingyen (de legalábbis: ócsítva) adják, az jó hely; ahol pedig a dolgokért fizetni kell, ráadásul sokat kell fizetni, az rossz hely. Eme alaptézis demonstrálására Mr. Moore kiindulópontul az amerikai egészségügyet választotta, és a tõle megszokott, mi több, elvárt gyermeki hévvel és álnaiv egyoldalúsággal tárja föl a témát.
Kiderül, hogy Amerikában még azok sem kapják meg a megfelelõ ellátást, akiknek van biztosításuk, Kanadában, Angliában, Franciaországban és Kubában viszont mindenki kitûnõ ellátást kap, ráadásul ingyen (kapcsford: az állam pénzén).
Aki azt hitte, hogy a dolog ennél azért legalább egy fokkal bonyolultabb, az téved: megmondja a meszes nyakú angol munkáspárti bácsitól kezdve a Franciaországban egy betegség után fél év fizetett szabadságát élvezõ aranyifjúig mindenki, hogy ez ilyen egyszerû. Buta és elképesztõen demagóg ez az egész, de nem lehet nem élvezni. Olyan svunggal és hittel csinálja mindezt, hogy egy percig nem unatkozunk. És az meg mekkora már, hogy 9/11 magára hagyott, súlyos egészségügyi problémákkal küzdõ önkénteseit elviszi Kubába (teccikérteni: Ku-bá-ba - az ellenséghez) gyógykezelni, vagy átutal tizenkét rugót annak a csávónak gyógyászati költségekre, aki az internet legnagyobb Moore-ellenes honlapját üzemelteti. Értem én, hogy fricska, de akkor is menõ.
Film: 7
Extrák: 4