Repeta - Zsákbamacska
Van valami igazán jó abban, amikor az ember egy étteremben azt látja, hogy a dolgok mûködnek. Nincs felhajtás, faxni, hivalkodás, nincsenek sallangok: a Zsákbamacskában az embernek az elsõ perctõl az utolsóig az az érzése, hogy itt minden érte van.
Frissítve: 2007. 12. 29. 14:13
VI. ker., Lovag u. 3.
Tel.: 354-1810
Ehhez persze nem elég a magabiztos, ügyes és precíz konyha. Ehhez kellenek olyan pincérek, mint a Zsákbamacskában, akikrõl rögtön az elején emlékezzünk meg, mert amit õk ott produkálnak (illetve akkor produkáltak, amikor ott jártunk), arról csak a legnagyobb elismerés hangján érdemes beszélni.
Ebédünk során egyetlen apró hibát nem ejtettek, öröm volt nézni, ahogyan dolgoznak. Ez a dolog megtámogatva még akár egy közepes konyhával is tisztességes élmény tud lenni (mint ahogy a silány felszolgálás is simán haza tudja vágni egy jó konyhájú hely hangulatát), ezért is olyan érthetetlen, hogy Magyarországon az étteremvezetõk egy jelentõs része miért nem fektet komoly hangsúlyt a kifogástalan vendégtéri személyzet megtalálására, és miért engedi, hogy képzetlen és alkalmatlan fráterek riasszák el a vendégeket.
Visszatérve a konyhára: azt is megilleti a dicséret. Nem az itthon egyelõre csak egy-két helyen létezõ korszerû csúcskísérletrõl beszélünk, hanem egy nagyon tisztességesen kitalált, komoly szakmai tudással vitt, elsõsorban magyaros vonalon mozgó konyháról. Ahol a szakács - legalábbis az ételekbõl ez látszott - pontosan tudja, mit akar, meddig mehet el, és ezt a tudást a gyakorlatba is át tudja ültetni. A krumplilevese például egyszerûen világbajnok, még úgy is, hogy én általában nem vagyok a híve ennek a cipóban tálalósdinak. A leves sûrû, krémes, pikánsan savanykás, másnapos gyomor számára például receptre kellene osztani. A kecskesajt szintén minden elvárást kielégít, a szalonna és az évszakhoz képest teljesen vállalható salátamix egymást támogatva adnak egy kicsit rusztikus, mégis könnyed és elegáns kompozíciót.
Ezután két, hasonlóan magas szintû fõétel következik: a lazac szaftos, a mellé adott burgonyapüré sima, krémes, selymes, a franciaparaj kicsit vizesebb a kelleténél, de nem zavaró. A birkapörkölt füstös ízével, rövid, tunkolnivaló szaftjával telitalálat, és mindenki örüljön velem együtt annak, hogy a savanyúság valóban házi (és igen finom). A Zsákbamacska azon kevés helyek közé tartozik, amelyek pontosan tudják a saját helyüket - azt, hogy mivel érdemes próbálkozni, és mivel fölösleges.
Étel: 8
Kiszolgálás: 10
Ár/érték: 8
Menü:
Parasztsonkával sült kecskesajt frissen kevert, tökmagolajos salátával: 2250 Ft
Cipóban tálalt tárkonyos burgonyaleves parasztkolbásszal: 1050 Ft
Hortobágyi báránypörkölt juhtúrós galuskával: 2950 Ft
Vegyesen rakott savanyúságok: 550 Ft
Bõrén sült lazacderék franciaparajjal, burgonyapürével: 2750 Ft
Forró málnás palacsinta vaníliafagylalttal: 950 Ft
Összesen: 10500 Ft
+ borravaló
A teszt idõpontja: 07.12.08.
Tel.: 354-1810
Ehhez persze nem elég a magabiztos, ügyes és precíz konyha. Ehhez kellenek olyan pincérek, mint a Zsákbamacskában, akikrõl rögtön az elején emlékezzünk meg, mert amit õk ott produkálnak (illetve akkor produkáltak, amikor ott jártunk), arról csak a legnagyobb elismerés hangján érdemes beszélni.
Ebédünk során egyetlen apró hibát nem ejtettek, öröm volt nézni, ahogyan dolgoznak. Ez a dolog megtámogatva még akár egy közepes konyhával is tisztességes élmény tud lenni (mint ahogy a silány felszolgálás is simán haza tudja vágni egy jó konyhájú hely hangulatát), ezért is olyan érthetetlen, hogy Magyarországon az étteremvezetõk egy jelentõs része miért nem fektet komoly hangsúlyt a kifogástalan vendégtéri személyzet megtalálására, és miért engedi, hogy képzetlen és alkalmatlan fráterek riasszák el a vendégeket.
Visszatérve a konyhára: azt is megilleti a dicséret. Nem az itthon egyelõre csak egy-két helyen létezõ korszerû csúcskísérletrõl beszélünk, hanem egy nagyon tisztességesen kitalált, komoly szakmai tudással vitt, elsõsorban magyaros vonalon mozgó konyháról. Ahol a szakács - legalábbis az ételekbõl ez látszott - pontosan tudja, mit akar, meddig mehet el, és ezt a tudást a gyakorlatba is át tudja ültetni. A krumplilevese például egyszerûen világbajnok, még úgy is, hogy én általában nem vagyok a híve ennek a cipóban tálalósdinak. A leves sûrû, krémes, pikánsan savanykás, másnapos gyomor számára például receptre kellene osztani. A kecskesajt szintén minden elvárást kielégít, a szalonna és az évszakhoz képest teljesen vállalható salátamix egymást támogatva adnak egy kicsit rusztikus, mégis könnyed és elegáns kompozíciót.
Ezután két, hasonlóan magas szintû fõétel következik: a lazac szaftos, a mellé adott burgonyapüré sima, krémes, selymes, a franciaparaj kicsit vizesebb a kelleténél, de nem zavaró. A birkapörkölt füstös ízével, rövid, tunkolnivaló szaftjával telitalálat, és mindenki örüljön velem együtt annak, hogy a savanyúság valóban házi (és igen finom). A Zsákbamacska azon kevés helyek közé tartozik, amelyek pontosan tudják a saját helyüket - azt, hogy mivel érdemes próbálkozni, és mivel fölösleges.
Étel: 8
Kiszolgálás: 10
Ár/érték: 8
Menü:
Parasztsonkával sült kecskesajt frissen kevert, tökmagolajos salátával: 2250 Ft
Cipóban tálalt tárkonyos burgonyaleves parasztkolbásszal: 1050 Ft
Hortobágyi báránypörkölt juhtúrós galuskával: 2950 Ft
Vegyesen rakott savanyúságok: 550 Ft
Bõrén sült lazacderék franciaparajjal, burgonyapürével: 2750 Ft
Forró málnás palacsinta vaníliafagylalttal: 950 Ft
Összesen: 10500 Ft
+ borravaló
A teszt idõpontja: 07.12.08.
hirdetés