Pannonia Allstars Ska Orchestra: The Return Of The Pannonians
Nos, hinni lehetett azoknak a bizonyos madaraknak, és - a remixlemezt követõen - még idén boltokba került a PASO második sorlemeze.
A (zseniális borítóval ellátott) lemez címével saját és választott stílusa történelmi gyökereire egyaránt kikacsintó zenekar ezúttal sem okoz csalódást.
Az elõzõ (teljes értékû) albuma óta néhány tagcserén és némi profiltisztításon átesett PASO mostanság egyre határozottabb szálakkal köthetõ a ska tradicionális irányzatához, s - noha jelen sorok írója mindig is nagyon kedvelte az ebbõl a vonalból kissé kilógó, temperamentumosabb tételeket - nehéz lenne tagadni: döntésüket igazolni látszik az idõ. A - Barna György hegedûs "integrálásával" - nem mellesleg egy erõs magyar népzenei szál lehetõségét is megvillantó The Return... ennek megfelelõen egy borzasztóan egységes dallam- és hangzásvilágú munka, melynek gerincét a koncerteken már alaposan bejáratott, ekképpen komoly slágerpotenciállal bíró tételek alkotják. Az egyetlen kritikai észrevétel talán a lemez hosszára vonatkozhat: a honi hanglemezkiadás trendjeit ismerve az még könnyebben elnézhetõ, hogy a tizenöt számos "alapprogram" vége felé exponenciálisan nõ az instrumentális darabok száma, azt viszont igencsak nehéz értelmezni, vajon mi szükség volt még három remixet is felzsúfolni a korongra (különösen, mert abból kettõ szerepel az alig másfél hónappal korábban megjelent remixlemezen is)?
8/10
Az elõzõ (teljes értékû) albuma óta néhány tagcserén és némi profiltisztításon átesett PASO mostanság egyre határozottabb szálakkal köthetõ a ska tradicionális irányzatához, s - noha jelen sorok írója mindig is nagyon kedvelte az ebbõl a vonalból kissé kilógó, temperamentumosabb tételeket - nehéz lenne tagadni: döntésüket igazolni látszik az idõ. A - Barna György hegedûs "integrálásával" - nem mellesleg egy erõs magyar népzenei szál lehetõségét is megvillantó The Return... ennek megfelelõen egy borzasztóan egységes dallam- és hangzásvilágú munka, melynek gerincét a koncerteken már alaposan bejáratott, ekképpen komoly slágerpotenciállal bíró tételek alkotják. Az egyetlen kritikai észrevétel talán a lemez hosszára vonatkozhat: a honi hanglemezkiadás trendjeit ismerve az még könnyebben elnézhetõ, hogy a tizenöt számos "alapprogram" vége felé exponenciálisan nõ az instrumentális darabok száma, azt viszont igencsak nehéz értelmezni, vajon mi szükség volt még három remixet is felzsúfolni a korongra (különösen, mert abból kettõ szerepel az alig másfél hónappal korábban megjelent remixlemezen is)?
8/10
hirdetés