Mindent anyámról

Spanyolország, Madrid. A lassan felnõtté váló Esteban tizenhetedik születésnapjának ünneplésére készül, egyetlen kívánsága, hogy végre megismerje az apját, akirõl eddig semmit sem sikerült megtudnia. Az anya érzi, ezt már nem lehet tovább halogatni, és megígéri a fiúnak, nemsokára minden kérdésére válasz kap. A sors azonban, ahogy ez már lenni szokott, közbeszól. Esteban egyik kedvenc "sztárját" pillantja meg, ahogy az egy taxiba száll, és mikor autogram reményében üldözõbe veszi a jármûvet, bekövetkezik a végzetes baleset. Manuela, a gyászoló anya úgy dönt, Barcelonába utazik, ahol a gyermeke fogant, és megkeresi az exférjet, akivel közli majd, hogy a gyermek, akinek a létezésérõl annak fogalma sem volt, meghalt. Mikor azonban megérkezik, a dolgok kissé kezdenek összekuszálódni. Az asszony múltjáról lassan lehull a lepel. Elõször a régi barátnõjét keresi fel, Agradót, a transzvesztitát, aki közli vele, hogy életének hajdan volt párja, aki mostanság Lola néven "fut", eltûnt...

Mint minden Pedro Almodóvar-alkotás, ez is tele van meghökkentõ, harsány jelenetekkel, de a spanyol rendezõ most inkább csendes elmélkedésre akarja kényszeríteni a csapdába gyanútlanul besétáló nézõt. Hangneme ezért a szokásosnál kicsit csendesebb és melankolikusabb. Néha mosolygunk, néha felszisszenünk, egyszer-egyszer gombócot érzünk a torkunkban. A filmben egyetlen dolog biztosítja a megnyugtató állandóságot: a mély empátia isten gyarló teremtménye, az ember iránt. Csodálatos mozgóképköltemény az életrõl, a nõrõl és a humánumról.