"Még a Kasabiannek is túl nagy ez a világ" - Ian Matthews (Kasabian)
Amikor 2004-ben elõször hallottunk a Kasabianról (egészen pontosan: amikor elõször láttuk a Club Foot videoklipjét), azonnal elhajítottuk az agyunkat.
Frissítve: 2007. 03. 31. 08:06
Az egyre gagyibb brit rockzenei termésbõl oly magasan emelkedett ki a dal (aztán persze a zenekar nevét viselõ bemutatkozó nagylemez is), hogy a mai napig kizárólag elcsukló hangon emlegetjük. Nemrég megjelent második lemezük (Empire), valamint a várva várt, közelgõ június 28-i, budapesti (Petõfi Csarnok, szabadtér) koncert apropóján a zenekar dobosával, Ian Matthews-zal beszélgettünk.
Mivel telt az idõtök azóta, hogy megjelent a második nagylemezetek?
Turnéztunk, jártuk a világot, tulajdonképpen megállás nélkül. Karácsony után volt tíz napunk pihenni - nyár óta összesen ennyi idõnk volt arra, hogy egy kicsit kikapcsoljunk. Szeptemberben jött ki az album, de már jóval elõtte belekezdtünk a turnéba. És Európa még csak most következik... Voltunk Amerikában, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában, ahol a Big Day Out nevû fesztiválon játszottunk januárban. A brit állomásokon - Leicester, Glasgow, Newcastle, Sheffield, Manchester, Birmingham, Nottingham, Brighton, Bournemouth és London (itt huszonkétezer jegyet adtunk el!) - épp most vagyunk túl, úgyhogy jöhet Európa. Kemény volt, úgy értem, nagyon, nagyon sûrû... Nem is igazán értem, hogy bírtuk, de nincs is idõ efelett elmélkedni, mert a másik fele még hátravan.
Jöttök Magyarországra is. Elképzelhetõ, hogy valamelyik nyári fesztiválunkat is meglátogatjátok? Terveztek ilyesmit?
Nézd, én volnék a legboldogabb, ha még több show-t nyomhatnánk, különös tekintettel Európára. Szívem szerint kétszer annyi állomása lenne az európai turnénak, mint amennyit lekötöttünk. De még a Kasabiannek is túl nagy ez a világ ahhoz, hogy mindenkihez, a Föld összes szegletébe eljuthasson. De amennyire tudom, Romániában például épp egy fesztiválon játszunk majd. Az már elég közel van hozzátok (nevet). De nem eléggé, gondolom én (még jobban nevet). Tudod, az a helyzet, hogy annyival több ember dolgozik ezen, mint ahányan magát a Kasabiant alkotjuk, hogy sokszor egyáltalán nem rajtunk múlik, hogy hova megyünk, és mit csinálunk. Ügynökök, ügynökségek, promóterek, menedzserek és lemezkiadó vállalatok - leginkább õk döntenek arról, hogy egy adott pillanatban melyik a legjobb hely arra, hogy a Kasabian ott legyen.
Említetted az USA-t. Nagyon érdekelne, hogy egy ennyire brit zenét játszó rockzenekart hogyan fogadtak az amerikaiak.
Minket is nagyon meglepett a dolog: egyszerûen fantasztikusan! Leginkább a keleti parton, északtól egész Orlandóig. Az USA hatalmas - az amerikai zenekaroknak is évekbe telik, mire letérdeltetik az egész országot. Keményen kellett tehát dolgoznunk, hogy az elsõ benyomások a lehetõ legmeggyõzõbbek lehessenek. De úgy érzem, összességében nagyon jól sikerültek az ottani bulik, a közönség szabályosan zabálta a zenénket.
Valótlan volna azt állítani, hogy nem változott sokat a zenétek az elsõ, Kasabian címû lemezetek óta.
Ez így van. Az elsõ albumon lényegesen nagyobb szerepet kapott az elektronika. Sötét hangulatú, szigorú, elektronikus hangképek alkották az egész lemez alapját. Így ez egy sokkal kísérletezõbb, organikusabb számokat sorakoztató korong lett. Ezzel szemben az Empire egy ízig-vérig rock'n'roll-album. Kevesebb tere van a komputernek, és sokkal több jut az igazi, élõ hangszeres játéknak. Mindez nyilvánvalóan annak is köszönhetõ, hogy több száz show-t nyomtunk le a két lemez készítése között. Rengeteg új és fontos tapasztalattal gazdagodtunk, és nem utolsósorban komoly gyakorlatot szereztünk az élõ zenélés terén, és alaposan megtanultuk, hogy mindazt, amit a stúdióban elõzõleg felvettünk, hogyan lehet, illetve tudjuk interpretálni a koncertek során. Az egész Empire sokkal mélyebb szerintem emiatt, ha úgy tetszik, érettebb, sõt talán szentimentálisabb is. Komolyabb végleteket mutat meg a Kasabian-hangzásból, és szélesebb rálátást nyújt a zenekar világára és arra, hogy milyen irányokba mehet még tovább ez a dolog.
Christopher Karloff kiválása után ki írja a dalokat?
Sergio Pizzorno ugyanúgy részt vesz a számok megírásában, mint korábban. Karloff igazából csak besegített - a basszusmenetek kitalálásában, a progresszív hangzás megteremtésében. Az õ erõssége az elektronikus hátterek megálmodása és megvalósítása volt. De a világ is változik. Az elsõ lemez akkor, amikor megjelent, úgy volt jó, ahogy. Azóta azonban tényleg rengeteg minden történt, és ezek közül csak egy dolog, hogy Karloff kivált. Olyan gyorsan történnek a dolgok, ha igazán feszített tempóban zajlik az élet körülötted, hogy csak kapkodod a fejed. Én például 2004 áprilisában játszottam elõször a zenekarral, és 2005 áprilisában váltam hivatalosan taggá - épp egy éven át voltam tehát amolyan sessionzenész. De ezt add össze: a mai napig több mint ötszáz Kasabian-koncerten játszottam! A fõ csapásirányt - lévén õstagok - természetesen Karloff és Pizzorno jelölték ki, de minden egyes nappal és történéssel újabb változások következnek be, még ha apránként ez nem is annyira látszik. Az például, hogy csatlakoztam a bandához, önmagában is egy komoly változást idézett elõ, sõt változások egész láncolatát.
A bemutatkozó lemez egyik elsõ kislemezének klipjét (Club Foot - a szerk.) anno Magyarországon forgattátok. Ez hogy jött?
Magam 2001 óta ismerem a zenekart. Akkoriban még egy másik dobosuk volt, az elsõ klip is vele készült. Amikor a Club Foot elkészült, illetve annak egy demóváltozata, még sehol nem tartott a Kasabian - se lemezszerzõdés, se pezsgõs partik, se semmi. Elég keveset tudok errõl az idõszakról, mivel, mint említettem, csak 2004 óta játszom velük rendszeresen. Persze tudom, hogy egy volt orosz katonai bázison készült a videó, és hogy annak a Jan Palachnak a tiszteletére, aki '68-ban felgyújtotta magát a béketábor inváziója elleni tiltakozását kifejezendõ, sõt még azt is, hogy a klipben viselt egyenruhák valódi, egykori magyar vasutas öltözékek, de hogy honnan és kitõl jött az ötlet, hogy nálatok forgassunk, tényleg nem tudnám megmondani. Az viszont most már egészen biztos, hogy nem utoljára jártunk felétek (nevet). Júniusban találkozunk!
Mivel telt az idõtök azóta, hogy megjelent a második nagylemezetek?
Turnéztunk, jártuk a világot, tulajdonképpen megállás nélkül. Karácsony után volt tíz napunk pihenni - nyár óta összesen ennyi idõnk volt arra, hogy egy kicsit kikapcsoljunk. Szeptemberben jött ki az album, de már jóval elõtte belekezdtünk a turnéba. És Európa még csak most következik... Voltunk Amerikában, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában, ahol a Big Day Out nevû fesztiválon játszottunk januárban. A brit állomásokon - Leicester, Glasgow, Newcastle, Sheffield, Manchester, Birmingham, Nottingham, Brighton, Bournemouth és London (itt huszonkétezer jegyet adtunk el!) - épp most vagyunk túl, úgyhogy jöhet Európa. Kemény volt, úgy értem, nagyon, nagyon sûrû... Nem is igazán értem, hogy bírtuk, de nincs is idõ efelett elmélkedni, mert a másik fele még hátravan.
Jöttök Magyarországra is. Elképzelhetõ, hogy valamelyik nyári fesztiválunkat is meglátogatjátok? Terveztek ilyesmit?
Nézd, én volnék a legboldogabb, ha még több show-t nyomhatnánk, különös tekintettel Európára. Szívem szerint kétszer annyi állomása lenne az európai turnénak, mint amennyit lekötöttünk. De még a Kasabiannek is túl nagy ez a világ ahhoz, hogy mindenkihez, a Föld összes szegletébe eljuthasson. De amennyire tudom, Romániában például épp egy fesztiválon játszunk majd. Az már elég közel van hozzátok (nevet). De nem eléggé, gondolom én (még jobban nevet). Tudod, az a helyzet, hogy annyival több ember dolgozik ezen, mint ahányan magát a Kasabiant alkotjuk, hogy sokszor egyáltalán nem rajtunk múlik, hogy hova megyünk, és mit csinálunk. Ügynökök, ügynökségek, promóterek, menedzserek és lemezkiadó vállalatok - leginkább õk döntenek arról, hogy egy adott pillanatban melyik a legjobb hely arra, hogy a Kasabian ott legyen.
Említetted az USA-t. Nagyon érdekelne, hogy egy ennyire brit zenét játszó rockzenekart hogyan fogadtak az amerikaiak.
Minket is nagyon meglepett a dolog: egyszerûen fantasztikusan! Leginkább a keleti parton, északtól egész Orlandóig. Az USA hatalmas - az amerikai zenekaroknak is évekbe telik, mire letérdeltetik az egész országot. Keményen kellett tehát dolgoznunk, hogy az elsõ benyomások a lehetõ legmeggyõzõbbek lehessenek. De úgy érzem, összességében nagyon jól sikerültek az ottani bulik, a közönség szabályosan zabálta a zenénket.
Valótlan volna azt állítani, hogy nem változott sokat a zenétek az elsõ, Kasabian címû lemezetek óta.
Ez így van. Az elsõ albumon lényegesen nagyobb szerepet kapott az elektronika. Sötét hangulatú, szigorú, elektronikus hangképek alkották az egész lemez alapját. Így ez egy sokkal kísérletezõbb, organikusabb számokat sorakoztató korong lett. Ezzel szemben az Empire egy ízig-vérig rock'n'roll-album. Kevesebb tere van a komputernek, és sokkal több jut az igazi, élõ hangszeres játéknak. Mindez nyilvánvalóan annak is köszönhetõ, hogy több száz show-t nyomtunk le a két lemez készítése között. Rengeteg új és fontos tapasztalattal gazdagodtunk, és nem utolsósorban komoly gyakorlatot szereztünk az élõ zenélés terén, és alaposan megtanultuk, hogy mindazt, amit a stúdióban elõzõleg felvettünk, hogyan lehet, illetve tudjuk interpretálni a koncertek során. Az egész Empire sokkal mélyebb szerintem emiatt, ha úgy tetszik, érettebb, sõt talán szentimentálisabb is. Komolyabb végleteket mutat meg a Kasabian-hangzásból, és szélesebb rálátást nyújt a zenekar világára és arra, hogy milyen irányokba mehet még tovább ez a dolog.
Christopher Karloff kiválása után ki írja a dalokat?
Sergio Pizzorno ugyanúgy részt vesz a számok megírásában, mint korábban. Karloff igazából csak besegített - a basszusmenetek kitalálásában, a progresszív hangzás megteremtésében. Az õ erõssége az elektronikus hátterek megálmodása és megvalósítása volt. De a világ is változik. Az elsõ lemez akkor, amikor megjelent, úgy volt jó, ahogy. Azóta azonban tényleg rengeteg minden történt, és ezek közül csak egy dolog, hogy Karloff kivált. Olyan gyorsan történnek a dolgok, ha igazán feszített tempóban zajlik az élet körülötted, hogy csak kapkodod a fejed. Én például 2004 áprilisában játszottam elõször a zenekarral, és 2005 áprilisában váltam hivatalosan taggá - épp egy éven át voltam tehát amolyan sessionzenész. De ezt add össze: a mai napig több mint ötszáz Kasabian-koncerten játszottam! A fõ csapásirányt - lévén õstagok - természetesen Karloff és Pizzorno jelölték ki, de minden egyes nappal és történéssel újabb változások következnek be, még ha apránként ez nem is annyira látszik. Az például, hogy csatlakoztam a bandához, önmagában is egy komoly változást idézett elõ, sõt változások egész láncolatát.
A bemutatkozó lemez egyik elsõ kislemezének klipjét (Club Foot - a szerk.) anno Magyarországon forgattátok. Ez hogy jött?
Magam 2001 óta ismerem a zenekart. Akkoriban még egy másik dobosuk volt, az elsõ klip is vele készült. Amikor a Club Foot elkészült, illetve annak egy demóváltozata, még sehol nem tartott a Kasabian - se lemezszerzõdés, se pezsgõs partik, se semmi. Elég keveset tudok errõl az idõszakról, mivel, mint említettem, csak 2004 óta játszom velük rendszeresen. Persze tudom, hogy egy volt orosz katonai bázison készült a videó, és hogy annak a Jan Palachnak a tiszteletére, aki '68-ban felgyújtotta magát a béketábor inváziója elleni tiltakozását kifejezendõ, sõt még azt is, hogy a klipben viselt egyenruhák valódi, egykori magyar vasutas öltözékek, de hogy honnan és kitõl jött az ötlet, hogy nálatok forgassunk, tényleg nem tudnám megmondani. Az viszont most már egészen biztos, hogy nem utoljára jártunk felétek (nevet). Júniusban találkozunk!
hirdetés