Keleti vegyesfelvágott - Momotaro Ramen
Éppen bokáig süllyedtünk az olvadt aszfaltba, és azon filóztunk, hogy a hosszúlépésen kívül kívánunk-e bármit ebben a melegben, amit eddig leginkább Rejtõ orani életképeibõl ismerünk.
Frissítve: 2007. 08. 11. 10:12
Aztán arra jutottunk, hogy valami friss, fûszeres, könnyû, egzotikus vonallal kiegyeznénk. Mindenképpen valami távol-keleti vonallal. Thaijal vagy japánnal mondjuk.
Finom, jó minõségû ázsiai, fõleg japán kaját gyorsan és viszonylag olcsón - olyan vágy ez Budapesten, amirõl nem könnyû elhinni, hogy beteljesülhet. Ez valamiért itthon még nem divat, leszámítva egy-két fecskét (mondjuk hirtelen az Ipoly utcai Szumátra ugrik be mint remek és olcsó indonéz - dicsértük is már õket e hasábokon, és dicsérjük megint, mert megérdemlik). A Momotaro Ramen mégis valami hasonlóban utazik, és nem is csinálja rosszul. A helynek két része van, az egyik egy pöttömnyi, néhány picike asztallal teleszórt helyiség, a másik elvileg nagyobb, étterem jellegû, de ott nem voltunk. A kisvendéglõszerû hely délben majdnem tele van, de ez nem probléma: itt tényleg nem kvaterkáznak a kedves betérõk, nem húzzák az idõt. Bejönnek, leadják a rendelést a tüneményes, segítõkész kisasszonynak, a konyha meg eszeveszett sebességgel kipörgeti a rendelést, pár perc, és lehet fogyasztani, fizetni és menni. Ha valaki hosszasan szeretne üldögélni, az menjen máshova. Nem azért, mert nem látják szívesen, hanem azért, mert nem látjuk szívesen mi, akik csak beugranánk egy gyors és olcsó ebédre, meg a hozzá folyamatosan grátisz felszolgált jázminos zöldteára.
Az étlap igen eklektikus: a jellegzetes kínai eredetû, de Japán kultételeként megismert egytálétel, a ramen dominálja, illetve a különbözõ töltött gõzgombócok. Rameneket ezerkettõ körül láttunk, a legdrágább ezeröt, és ha azt vesszük, hogy ez olyan bõséges adagot jelent, amibõl kiadósan meg lehet ebédelni, akkor kifejezett best buy jellege van a dolognak. Ha az étlap egyéb tételei közül választunk, akkor sem kell félni, az árak nem nagyon kúsznak kétezer fölé. Mi a vicc kedvéért kérünk egy adag hideg, fokhagymás pacalt (randi elõtt ellenjavallt), és egy hínársalátát, miközben elégedetten majszoljuk a finom, puha, kicsit ruganyos tehéngyomrot és az egzotikus salátát, már jön is a többi cucc. Mindent frissen készítenek, és ahogy kész van, kihozzák. Ez máshol lehet, hogy zavaró, de itt nem, itt érzi az ember, hogy így van rendjén a dolog. A rákkal, kagylóval, tintahallal és polippal gazdagon megpakolt ramen mellett kipróbálunk még mézes disznót is, házilag gyúrt, pirított tésztával. Utóbbi egyértelmûen tarol, elõbbi viszont nem az igazi: ez volt az egyetlen olyan ramen, amelyik nem húslevesalappal, hanem valami kocsonyás szósszal készült, és a szósz túlságosan emlékeztetett minket a kínai büfékben erõltetett egyenszószhoz - de magunkra vessünk, a kedves pincér szólt elõre, hogy ez ilyen. Ahogy láttam, a rendes rameneknek (tehát jó húslevessel, sok tésztával, hússal vagy hallal, zöldségekkel) tisztességes sikerük volt. Úgyhogy egészen biztos, hogy visszamegyek még, kipróbálni azokat is. Simán megéri ugyanis.
Étel: 7
Kiszolgálás: 6
Ár/érték: 9
Cím: 1051 Bp., Széchenyi u. 16
Tel.: 30/999-5102
Finom, jó minõségû ázsiai, fõleg japán kaját gyorsan és viszonylag olcsón - olyan vágy ez Budapesten, amirõl nem könnyû elhinni, hogy beteljesülhet. Ez valamiért itthon még nem divat, leszámítva egy-két fecskét (mondjuk hirtelen az Ipoly utcai Szumátra ugrik be mint remek és olcsó indonéz - dicsértük is már õket e hasábokon, és dicsérjük megint, mert megérdemlik). A Momotaro Ramen mégis valami hasonlóban utazik, és nem is csinálja rosszul. A helynek két része van, az egyik egy pöttömnyi, néhány picike asztallal teleszórt helyiség, a másik elvileg nagyobb, étterem jellegû, de ott nem voltunk. A kisvendéglõszerû hely délben majdnem tele van, de ez nem probléma: itt tényleg nem kvaterkáznak a kedves betérõk, nem húzzák az idõt. Bejönnek, leadják a rendelést a tüneményes, segítõkész kisasszonynak, a konyha meg eszeveszett sebességgel kipörgeti a rendelést, pár perc, és lehet fogyasztani, fizetni és menni. Ha valaki hosszasan szeretne üldögélni, az menjen máshova. Nem azért, mert nem látják szívesen, hanem azért, mert nem látjuk szívesen mi, akik csak beugranánk egy gyors és olcsó ebédre, meg a hozzá folyamatosan grátisz felszolgált jázminos zöldteára.
Az étlap igen eklektikus: a jellegzetes kínai eredetû, de Japán kultételeként megismert egytálétel, a ramen dominálja, illetve a különbözõ töltött gõzgombócok. Rameneket ezerkettõ körül láttunk, a legdrágább ezeröt, és ha azt vesszük, hogy ez olyan bõséges adagot jelent, amibõl kiadósan meg lehet ebédelni, akkor kifejezett best buy jellege van a dolognak. Ha az étlap egyéb tételei közül választunk, akkor sem kell félni, az árak nem nagyon kúsznak kétezer fölé. Mi a vicc kedvéért kérünk egy adag hideg, fokhagymás pacalt (randi elõtt ellenjavallt), és egy hínársalátát, miközben elégedetten majszoljuk a finom, puha, kicsit ruganyos tehéngyomrot és az egzotikus salátát, már jön is a többi cucc. Mindent frissen készítenek, és ahogy kész van, kihozzák. Ez máshol lehet, hogy zavaró, de itt nem, itt érzi az ember, hogy így van rendjén a dolog. A rákkal, kagylóval, tintahallal és polippal gazdagon megpakolt ramen mellett kipróbálunk még mézes disznót is, házilag gyúrt, pirított tésztával. Utóbbi egyértelmûen tarol, elõbbi viszont nem az igazi: ez volt az egyetlen olyan ramen, amelyik nem húslevesalappal, hanem valami kocsonyás szósszal készült, és a szósz túlságosan emlékeztetett minket a kínai büfékben erõltetett egyenszószhoz - de magunkra vessünk, a kedves pincér szólt elõre, hogy ez ilyen. Ahogy láttam, a rendes rameneknek (tehát jó húslevessel, sok tésztával, hússal vagy hallal, zöldségekkel) tisztességes sikerük volt. Úgyhogy egészen biztos, hogy visszamegyek még, kipróbálni azokat is. Simán megéri ugyanis.
Étel: 7
Kiszolgálás: 6
Ár/érték: 9
Cím: 1051 Bp., Széchenyi u. 16
Tel.: 30/999-5102
hirdetés