Kasabian (UK)

...sõt az elmúlt egy-két évben már nem is csupán a - nagyobb rizikót tolerálni tudó - nyári fesztiválokon kaphatunk el igazán kurrens, tõlünk nyugatabbra is igazi sztárként kezelt formációkat élõben: a dicséretes módon egyre hosszabb listán pedig mostantól a Kasabian neve is ott díszeleg.
A nevét a sorozatgyilkos Manson-család egyik tagjától (és késõbbi "árulójától") kölcsönzõ zenekar 1999-ben alakult az angliai Leicestershire környékén, de az egymást korábbi tanulmányaik idejérõl ismerõ tagoknak jó pár évet kellett várniuk arra, hogy nevüket szárnyra kapja a világhír. Tom Meighan (ének), Sergio Pizzorno (gitár, ének), Chris Edwards (basszus) és Chris Karloff (gitár, billentyûk) 2004-ben, a világtól elzárva, egy tanyán rögzített cím nélküli albumával robbant be a brit zenei köztudatba, s rögtön fel is adta a leckét a skatulyák gyártásában mindig roppant lelkes, az õ esetükben azonban kissé tanácstalannak mutatkozó kritikusoknak. A roppant energikus, rockot tánczenei elemekkel (és nem fordítva!) bolondító, vaskos pszichedeliája ellenére abszolút közérthetõ Kasabian második albuma, a tavaly megjelent Empire talán még elõdjénél is húzósabbra sikeredett, s bár idõközben Karloff otthagyta a csapatot, a dobos Ian Matthews teljes jogú taggá válásával maradt a négyesfogat formáció.

S ha valaki netán attól tartana, a lemezek sûrû textúrája, erõteljes hangzása nem reprodukálható a koncerteken, annak megnyugtatásul csak annyit mondanék: (igencsak) megbízható források szerint a Kasabian élõben nemhogy visszaadja, de bõven felül is múlja zenéje a csillogó korongokról megismert intenzitását. Úgyhogy amondó vagyok: ne gondolkozzunk túl sokat, ott leszünk-e csütörtök este a PeCsában.