Kasabian: Empire

Annál is inkább, mert a Leicester közelébõl származó fiúk sem a klasszikus angol gitáriskola, sem az elmúlt évek (egyre irritálóbb) poszt/art-punk szcénájának eszközkészletét nem használták/használják. Legalábbis nem kizárólagos jelleggel.Oké, oké, a - Manson család egyik tagja után elnevezett - Kasabian fiai sem a spanyolviasz felfedezõi, debütáló lemezükön és az új anyagon is éppúgy érzékelhetõ mondjuk a Primal Scream hatása, mint ahogy (ezzel rokoníthatóan) az egy évtizeddel ezelõtt csúcson lévõ elektronikus és élõ hangszerek házasításán alapuló irányzatok megoldásait sem használja tán senki olyan hatásfokkal manapság, mint õk, de szerencsére a kész munkák így is bõven tartalmaznak annyi egyéni vonást, hogy messze az átlag fölé emeljék a Kasabiant. A pszichedelikus hatásokban bõvelkedõ, sûrû textúrájú, helyenként teljesen diszkóalapokra helyezett - hazánkba negyedéves késéssel végre a boltok polcaira kerülõ - Empire a menetelõs címadó szám elsõ taktusai és a westernhangulatokat (is) megidézõ The Doberman utolsó hangjai közötti 39 percet remekül tölti ki: a tizenegy szám az erõteljes effektezés és a bombasztikus megszólalás ellenére sem emeli a formát a tartalom fölé, a súlyosabb, döngölõsebb tételek közé beillesztett British Legion címû akusztikus darab pedig kifejezetten üdítõ, eleddig ismeretlen színfolt a zenekar palettáján.

10/10