Jonas Brothers
A Kelly Family nevét citálni talán túlzás lenne, de a Hanson vagy esetleg a Cheeky Girls említése semmiképp sem méltatlan a három tagot számláló, New Jersey-i Jonas Brothers esetében. Na jó, ha jobban belegondolok, Kellyék felemlegetése sem szentségtörés.
A sorrendben 21, 19, illetve 16 éves fivérek, Kevin, Joe, Nick már jó néhány éve az amerikai popbiznisz megkerülhetetlen figuráinak számítanak, ahová annak idején a Disney Channel hathatós közremûködésével robbantak be. Produkciójuk ennélfogva a családi pop kategóriájába sorol, s minden rosszindulat (de nem minden indulat) nélkül állíthatjuk: olyannyira közhelyes, hogy gyakorlatilag teljességgel lehetetlen anélkül jellemezni, hogy az ember ne agyonpuffogtatott frázisokkal próbálja körülírni azt.
A csapat kvalitásait mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy pályafutásuk egyik csúcspontja az, hogy a Fehér Ház egy nagyszabású piknikjén õk énekelhették el az egybegyûlteknek az amerikai himnuszt. (És most, kedves barátaim - vallási, felekezeti, politikai hovatartozástól függetlenül - mélyedjünk egy percre magunkba, felmérendõ az elhangzottak súlyának ûrbéli mivoltát.) A srácok amúgy ellenzik a házasság elõtti szexet, tartózkodnak a drogoktól, úgyhogy nyilván a r'n'r mûfajában sem várhatunk sokat tõlük. Ja, a legjobb (???) az egészben, hogy mire ez a lemez megkezdhette európai hódító körútját, addigra már a folytatás is megjelent. Halleluja, vagy mi.
3/10