(In)fúziós konyha 1. - Karma Café

A Karma a Liszt Ferenc tér egyik legfelkapottabb helye, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy amikor legutóbb arra vitt utunk, egy napsütéses kedd kora délutánján, a hely majdnem teljesen tele volt. Ez nem kis dolog, még akkor sem, ha a vendégek nagyobb részt turistákból illetve idõsödõ független (hehe) közírókból álltak. Hogy ezt a hihetetlen népszerûségét minek köszönheti a hely, azt közel ötvenperces ebédünk alatt nem igazán sikerült kideríteni. A kiszolgálásnak biztosan nem, mert kötve hiszem, hogy sok ember élvezi, ha olyan mosollyal szolgálják ki, amelyben a szirupos negéd és a unott megvetés illetve kelletlenség keveredik. Tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg Magyarországon tényleg bárkibõl lehet pincér, aki kis köténykét köt a derekára, és szerez valahonnan egy sokrekeszes pénztárcát, de hogy ezeket az embereket miért alkalmazza bárki is, aki komolyan gondolja a vendéglátást, azt nem sikerült eddig megfejteni. Kezdõdik ott a dolog, hogy ha almafröccsöt kérünk, akkor nem automatikusan a nyolcvan forinttal drágább ásványvizet hozzuk ki, mert ez az ócska lehúzás már több éve kiment a divatból, ráadásul olyan szomorú ötlettelenségrõl tanúskodik, ami nekünk kellemetlen. Aztán folytatódik ott a dolog, hogy ha a vendég szeretne átülni egy szemmel láthatóan nem foglalt asztalhoz, ami mellett állítólag a fõnök ül, akkor legalább megpróbálom ezt elintézni. Ezzel mindenki jobban jár, mert lehet, hogy mi jobb helyet kapunk, lehet hogy nem, de a fõnök bizonyosan értesül arról, hogy milyen stréber kis emberkék dolgoznak neki, és bizonyára honorálja a dolgot - míg a szervilizmus automatikus megnyilvánulásáról nem lesz tudomása sajnos. Ezek után teljesen természetes, hogy egyszer sem sikerül kiüríteni a hamutartót, hogy a majdnem teljesen érintetlen, mert szétfõtt wokos tészta (amire sikerült körülbelül négy deka lazacot tenni) elvitelekor meg sem kérdezi, hogy esetleg valami probléma volt-e, és hogy amikor áfás számlát kérünk, akkor nem kapunk. Inkább gyorsan megesszük a Cézár-salátát (ami az itthoni hagyományokhoz híven tocsog az édes majonézben), a vörös tonhalsteaket (ami olyan száraz, mint a csirkemell, a hozzá adott spenót pedig szétfõtt és trutyis), és miközben távozunk, azt találgatjuk, hogy tényleg, miért járnak ide az emberek. Biztos valaki elterjesztette, hogy ahol ilyen nagy tányérokban adják az ételt, az valami nagyon kozmopolita hely.

Étel: 2,5
Kiszolgálás: 1,5
Ár/érték: 2

Cím: 1061 Bp., Liszt Ferenc tér 11.
Tel.: 413-6765