Gerlóczy Márton: A Szabadok Testvérisége

Hajót akarnak venni, amin, akárcsak az igazi kalózok, csak csapatnak a tengeren, amerre akarnak, orrukban koksz, torkukban rum, freedom, happiness. Négy fiú/férfi, mind más okból, más indíttatásból az Igazi Érzést akarja megtalálni, a teljeset, ami - ezt hõseink a könyv végéig nem nagyon tudják - igazából nem, vagyis másképpen létezik. (Cherchez la femme, csak ennyit mondok).
Kalandból, izgalomból azonban jut nekik, több is, mint szeretnék, ezeket viszont inkább nem lõném le. Fontosabb az, hogy az elsõ két kötetnél sokkal nagyobb ambícióval indult neki a szerzõ: ez itten bizony komoly nagyregény akar lenni, stabil, átgondolt szerkezettel, csapongónak tûnõ, de kézben tartott történetvezetéssel, finoman vándorló motívumokkal, klassz poétikai trükkökkel, jellemfejlõdéssel, sok utazással, kisebb-nagyobb bölcseleti betétekkel és néhány fontos tételmondattal.
Gerlóczy levetkõzte számos gyengéjét, úm. a szócsõszereplõk alkalmazása, a hatásvadász mondatok és a poétikai egyenetlenség, viszont megtartott néhány erõsséget, mint a stílusérzék, a fiatalos vadság és az õszinte, töretlen hit az írás erejében. Annak ellenére, hogy kissé túlírt lett a cucc, bõven megugorja a lécet.