Cípõszt? Nem cípõszt? 1. - Lanzhou

Ezeknek a büféknek ugyanis körülbelül annyi közük van a kínai konyhához, hogy a személyzet feltehetõen Kínából származik, bár erre sem mernék megesküdni. Mi viszont, mivel az ízfokozóval bõven megküldött tavaszi tekercset és a keményítõvel behúzott trutyis vagdalékokat kicsit unjuk, elmentünk két komolyabb helyre, és örömmel jelentjük: van élet a monosodium-glutamáton túl. És milyen jó.


Kezdjük azzal, hogy a Lanzhou valószínûleg a legjobb Budapesten található kínai étterem - már ami az ár-érték arányt illeti. A Luther utcai mûintézmény kicsi, eldugott, és az ember tényleg csak akkor találja meg, ha szeret a VIII. kerület sötét szívében Köztársaság téri székházuk felé igyekvõ politikusokat spottingolni. Vagy ha van olyan szerencsés, hogy külön felhívják rá a figyelmét. Velünk az utóbbi történt, és mivel - ahogy mifelénk mondani szokás - több, egymástól független hírforrás is megerõsítette a hely erényeit, egy kellemesen hûvös vasárnap este ellátogattunk a kellemes puritánsággal berendezett kis vendéglõbe. Miután túltettük magunkat a falakat borító tükrök díszítõ gravírozást imitált opálos matrica által okozott vizuális sokkon, belemélyedünk az étlapba. Azonnal kellemesen csalódnunk kell: sehol a megszokott nyolckincs, szerzetesek eledele, meg az ehhez hasonló infernális kotyvalékok. Van viszont minden más, és ezek szinte egytõl egyig olyanok, amiket az embernek életében legalább egyszer ki kell próbálnia. A kínai konyha (ami egyébként legalább olyan abszurd szókapcsolat, mint a magyar foci, azzal a különbséggel, hogy míg elõbbibõl nagyvonalú számítások szerint is van legalább ötféle, utóbbiból egy sincsen) általunk egyébként nagyra becsült alapelve, hogy mindent megesznek, ami mozog, és a hátát az ég felé fordítja (bár lehet, hogy mozognia nem is kell, már nem emlékszem pontosan). Ez a gasztrofilozófiai iskola itt annyira nincsen markánsan képviselve, hogy az étlapon elsõsorban a bárányra és a kacsára helyezik a hangsúlyt, de ha valaki ragaszkodik a megszokott gung bao csirkéjéhez, azt is megkaphatja. Mi csípõs-savanyú levest (naná!) és egy aminek-a-nevét-elfelejtettem-et kérünk az ír futballedzõre hajazó, kimérten udvarias felszolgálótól, és ez remek döntésnek bizonyul. Elõbbi ugyan kicsit emlékeztet a büfékben kapható, kissé kocsonyás cuccra, de hát nem kizárt, hogy valamit ott is autentikusan készítenek, ugye. A másik leves viszont egészen remek: gyönge, könnyû húslevesalap, benne pedig kitûnõen fûszerezett darált sertéshús, kis tésztatáskákba fõzve. A forma kedvéért kipróbálunk még két elõételt is, garnélát és csirkehúst nyárson, ami, tekintve a felhozatalt, kifejezetten nyuszi választásnak bizonyult, nem is járunk vele túl jól. No, nem azért, mert ne lenne kifogástalan mindkettõ, hanem azért, mert az édeskés mázzal ropogósra sütött fogásoknál sokkal izgalmasabbak is voltak ebben a szekcióban. Aztán jön két komolyabb darab. A szárazra sütött bárány zöldhagymával egészen lenyûgözõ. Itt derül ki, hogy mennyire egyszerûen tudnak alig pár alapanyagból igazán remek dolgokat alkotni: apróra vágott, porhanyósra sütött birkahús (ami kicsit olajos ugyan, de ez annyira nem tudott minket érdekelni), jó sok bors, meg fûszer (hogy mi, azt most meg nem mondom), bõséges zöldhagyma - és tessék parancsolni, készen van, lehet enni, lehet csodálkozni, lehet örömködni. Másik választottunk egy fokkal komolyabb versenyzõ: sertéshúsról beszélünk, olajjal leforrázott paprikával és savanyú káposztával. Maga az adag akkora, hogy ketten is simán jól lakhatnak, de a fûszeres, levesszerû szószban úszó húsdarabokkal vegyes káposzta ízre is rendben van: a káposzta savassága remekül ellensúlyozza a kissé zsíros malacot és a nehéz levet. A Lanzhouból tökéletesen elégedetten távozunk annak ellenére, hogy a hamutálat egyszer sem sikerült kiüríteniük a pincéreknek, és a fizetésre jóval többet kellett várni a kényelmesnél, de ezt betudjuk a vasárnap este összeverõdött tömegnek.

Étel: 4,5
Felszolgálás: 4
Ár/érték: 5


1087 Bp., Luther u. 1/B
Tel.: 314-1080