Chicago

Gondoljunk bele: egy múltat idézõ, szemkápráztató zenés szösszenet, melyben Richard Gere gyalogol nõi szíveken, és ahol Catherine Zeta-Jones emelgeti a háttérben formás lábait, elkerülheti-e végzetét, a majdnem biztos díjesõt. Hát... Bob Fosse színpadi mûvét Rob Marshall interpretálta celluloidra, mégpedig biztos stílusérzékkel. A 20-as évek Amerikájának dzsessztõl hangos, lüktetõ világát Copperfieldet megszégyenítõ illúziótechnikával dobja a szemünk elé, de csak úgy finoman, tartózkodva a csábító harsányságtól. Roxie Hart (Renée Zellweger) még csak kóristalány, de nem akármilyen álmokat dédelget, a hatalmas dívát, Velma Kellyt (CatherineZeta-Jones) akarja kiütni a nyeregbõl. Két egymástól eltérõ életpálya egy nem elhanyagolható közös vonással. Mindketten gyilkosok. Továbbmegyek, mindketten a férjüket tették el láb alól. Na jó, Velma a saját nõvérét is, akivel a pasast inflagranti kapta. Furcsa rivalizálásuk, melynek lényege, hogy ki milyen címlapra kerül, egyre õrültebb formát ölt. Ekkor lép a képbe a dörzsölt ügyvéd, Billy Flynn (Richard Gere), akinek nyájas figyelméért és kegyeiért újabb frontvonal nyílik... Musicallel van dolgunk, de nem kell félni a piros szíves vagy virágokkal teli nagytotáloktól. Bár a sztori amúgy nem túl nagy durranás, a zenei betétek és a képi világ már önmagában is versenyképessé teszi a mozit, és a színészek is teszik a dolgukat...