A nagy falat 2. - Lanzhou Buda

Ha én magamra valamit adó kínai lennék, biztosan erõteljesen kikérném magamnak azt a sok színvonaltalan büfét, ahonnan monosodium-glutamáttól kipirult arcú emberek támolyognak ki nap mint nap, és ami az itthoni gasztrokultúrában de facto egyenlõ a kínai konyhával.

Frissítve: 2006. 07. 15. 15:05

A nagy falat 2. - Lanzhou Buda
És aztán elmennék valamelyik igazán jó kínai étterembe, ami nem, vagy alig drágább, mint ezek a büfék - viszont igazán nagyszerûeket lehet ott lakomázni.

A Luther utcai, általunk roppantul kedvelt eredeti Lanzhou fiatalabb - ám nagyobb, tekintélyesebb és csicsásabb - testvérét feltehetõen azért nyitották meg a tulajdonosok, hogy ha egy budai állampolgárságú egyed jó kínait szeretne enni olcsón, akkor ne kelljen a vadregényes Pestre átrándulnia. Szép, emberbaráti cselekedet, még akkor is, ha a hely korántsem olyan jutányos árakon dolgozik, mint a Luther utcai egység. Ez némiképp érthetõ, tekintve, hogy az egyébként felettébb hangulatos, ám elsõsorban a szakadtság bájával tüntetõ pesti létesítményhez képest a Fõ utcai hely igazi tág és csicsás étteremként definiálja magát, körülbelül háromszor nagyobb a tesójánál, és hát a belsõépítészeti megoldások is továbbterjednek az opálos hattyúkat meg sárkányokat ábrázoló üvegmatricákon - melyekkel egyébként az égvilágon semmi baj nincs, mi imádtuk nagyon azt, ahogyan sikerült alkalmazkodni a nyolcadik kerületi hangulathoz. Az étlapon viszont túl sok különbség nem mutatkozik, hacsak az nem, hogy az itteni kínálat jóval szélesebb skálán mozog, több a tengeri herkentyû - már persze amennyire a Luther utcai látogatásunk óta eltelt háromnegyed év távlatából ez megítélhetõ. A személyzet kedves és segítõkész, a tulaj például nagy örömmel és készségesen segít, amikor látja, hogy egyikünk (aki én vagyok), kicsit szerencsétlenkedik az evõpálcikával, a felszolgáló többször beszalad a konyhába, ha nem tudja, hogy ez vagy az az étel pontosan mibõl illetve hogyan készül, és úgy általában nagyon jó hangulatú ebédeket lehet itt eltölteni. Az ételek mind kifogástalanok, az édes-savanyú oldalas mondjuk sajnos inkább édes, mint savanyú, de például a szójás marha egészen zseniális, rengeteg fokhagymával és gyömbérrel összeérlelt, hajszálvékonyra vágott, vajpuhára fõtt omlós marhalábszár-szeletek, és a kocsonyás csülöksonkára sem lehet panasz, amit a nagy melegre való tekintettel rendeltünk be, mint amolyan kímélõ jellegû, Update 1-es fogást. A szárazra sült, csípõs birkahúst mondjuk elsõsorban tíz fok alatt javasolt fogyasztani, mert Ázsiában nem szoktak viccelni a csípõssel, nekünk viszont a humorérzékünk kissé megkopott a negyven fokos, agybomlasztó melegtõl. Persze a fogás attól még hibátlan, a hús omlós, és a fûszerezés remek, de hát ezzel az erõvel nyugodtan bevállalhattunk volna két Sziget-kört is irhabundában, lábsúlyzókkal - testhõmérséklet szempontjából ugyanott tartanánk. Szót kell még ejteni a császári lakomáról, ami azért érdekes fogás, mert ilyen áron eddig nem sikerült Pesten olyan fogást rendelnem, ami ennyire tele lenne rakva tengeri herkentyûkkel, és itt most ne mélyhûtött koktélrákra tessék gondolni, ha szabad kérnem (ja, és körettel együtt két ember simán jóllakik vele amúgy). Vasárnaponként ráadásul árengedmény is van, úgyhogy ha valaki még csak ismerkedik a kínai konyhával, akkor menjen. Megéri simán.

Étel: 4
Kiszolgálás: 4
Ár/érték: 3,5

1027 Bp., Fõ u. 71.
Tel.: 201-9247