A család kicsi kincse

A heroinista nagypapa, akit még a nyugdíjasotthonból is kirúgtak; az öngyilkossági kísérletbõl éppen felépült Proust-kutató nagybácsi, aki nem mellesleg homoszexuális; a vadászrepülõ-pilótának készülõ, némasági fogadalmat tett Nietzsche-fan fiú, akirõl kiderül, hogy színvak; az önmenedzselési módszerébe totálisan szerelmes és amúgy teljesen sikertelen apa. Két, viszonylag normális tagja van ennek a kis közösségnek, egyikük az alig hatéves Olive, aki túl fiatal ahhoz, hogy megbolonduljon, másikuk az anya, aki pedig túlságosan neurotikus. És akkor ez a pereputty fogja magát, és elindul egy leszanált VW kisbusszal Kaliforniába, hogy a kis Olive megvalósíthassa álmát, és részt vehessen a Little Miss Suinshine elnevezésû gyerekszépségversenyen. Kétnapos az út, ennyit kell kibírnia egymással az imént ismertetett kompániának, és valószínûleg mindenki kitalálja, hogy a dolog nem lesz egyszerû. Meg zökkenõmentes. Meg túlságosan vidám, még akkor sem, ha közben nagyon sok a nevetés. Õk azért nevetnek, mert azért minden ostobaságuk ellenére szeretik egymást, és tulajdonképpen nagyon jó buli ez a roadtrip, még akkor is, ha hullát kell kicsempészni a kórházból, és pornómagazinokkal lefizetni a rendõröket; mi pedig azért, mert mindez olyan tündérien van megcsinálva, hogy vigyorogni kell végig, mint a fakutya. Van benne minden, ami egy jó vígjátékhoz kell, szeretettel megrajzolt, életteli karakterek, felszabadult színészi játék, dráma, a végén még tanulság is, persze csak finoman, ízléssel. Ezt a filmet egyszerûen nem lehet nem szeretni.

Film: 9
Extrák: 5