Vörös Hadsereg Frakció

És művéhez kétségtelenül jobban illik az eredeti cím: Kicsoda, ha nem mi? Benne van mindaz az az elkeseredettséggel vegyes önteltség, amely egy egész – amúgy a történelem játékszerévé vált – generációt (bár melyik generáció nem válik a történelem játékszerévé?) töltött el és fel energiával, hittel, hogy megváltoztathatják, megváltoztatják, mert meg kell változtatniuk… hát, igen: a világot.

A hatvanas években járunk, amikor minden téren hihetetlen feszültségek készülnek szétvetni az addig létező (társadalmi, politikai, kulturális, művészeti) kereteket. A két szuperhatalom között az atomháború a küszöbön áll, az ún. harmadik világ forrong, miközben tombol a beat-forradalom, vele nem egyszerűen egy új kultúra, de egy új nyelvezet, a világ új narratívája jelenik meg. Vietnam és Kuba, a hippik és a Beatles, JFK, Martin Luther King, Che Guevara a korszak hívószavai. És roppant egyértelmű minden a korszakot megélők számára. Fekete vagy fehér. És mindenki a szabadságra hivatkozik.

E roppant alapos történelmi film hősei is, mindig, minden helyzetben. Akkor is, amikor irodalmat akarnak csinálni, akkor is, amikor a fennálló társadalmi rendet kritizáló, majd elítélő, végül e társadalmi rend eltörlését követelő pamfleteket fogalmaznak, s akkor is, amikor a gyakorlatba terrorcselekmények kivitelezésével kívánják átültetni világjobbító elszántságukat. A két főhőst, Bernward Vespert és Gudrun Ensslint, németek lévén, nem egyszerűen a kapitalista társadalom elnyomó rendszerként megélt valósága háborítja fel, nem csupán a társadalmi igazságtalanságok ellen emelik fel szavukat, s nem is csak a világpolitika gyilkos játszmáit ítélik el. Helyzetüket tovább súlyosbítja a ki nem beszélt, meg nem haladott, fel nem dolgozott náci múlt saját, személyes, családi szinten megjelenő öröksége. Útjuk a szélsőbaloldali elköteleződés felé szinte sorsszerűnek tűnik.
 

Veiel filmjének legnagyobb erénye a rendkívül pontos környezetfestésen, a korszak atmoszférájának megteremtésén túl éppen az, ahogy ebből a személyes érintettségből tudja kibontani két ember gondolkodásának lassú átalakulását, útját a szembenézés személyes bátorságától a kifejezés, közreadás őszintén tisztességes elszántságán át egészen a gyilkosságok alól is felmentést adó szellemi-érzelmi beszűkülésig. Embereket látunk, akik folyamatos reflexióban állva szenvedélyesen keresik az emberhez méltó élet lehetőségeit. Egyikük – Ensslin, a terrorista-csoportnak később nevet adó Andreas Baaderrel való találkozása s vele a végzetes viszony kialakulása után – többszörös gyilkosként menekül a halálba a börtönben (Baaderrel és másokkal együtt), másikuk – a fegyveres akciókba szerelmét, feleségét, gyerekeik anyját követni nem akaró Vesper – összeroppan s odakint lesz öngyilkos. A roppant szomorú és tragikus történet (a filmben nem szereplő) kései záradéka, hogy több mint negyven év múltán kerül napvilágra: a fegyveres terrorakciók hivatkozási alapjául szolgáló rendőri túlkapást (egy halálos áldozata is volt az 1967-es Nyugat-Berlin-i tüntetéseknek) egy beépített kelet-német ügynök követte el, ezzel is elősegítendő a szovjet blokkban hőn remélt polgárháború kirobbanását.

A Vörös Hadsereg Frakcióról több film is készült, Gudrun Ensslin alakja pedig egy filmtörténeti remekmű, Margarethe von Trotta Ólomidő c. 1981-es filmjének szolgált hivatkozási alapjául. Andres Veiel új munkája nem az akciókra koncentrál, hanem a terrorszervezet kialakulásának folyamatát elemzi történelmi kontextusban. Ez  kontextus azonban csak azok számára világos, akik értik a film hivatkozásait, tisztában vannak az egyes hívószavak mögött lévő jelentésekkel (Eichmann, Vietnam, Pahlavi stb.). Attól tartok, hogy e nélkül egyszerűen nem érthető, kik ezek a furcsa frizurát viselő, folyton cigarettázó trapéznadrágosok, és mitől szenvednek annyira. Pedig fontos volna megértenünk.

Ajánljuk: azoknak, akik ismerik és értik vagy szívesen megismernék és megértenék e történelemmé lett, nem is oly távoli korszakot.

Nem ajánljuk: azoknak, akik minderről még csak nem is hallottak.

TPP


 

Vörös Hadsereg Frakció - Wer wenn nicht wir

Színes, feliratos, német történelmi film
2011
124 perc
Forgalmazó: Cirko Film

Rendezte: Andres Veiel

Szereplők: August Diehl (Bernward Vesper)
Lena Lauzemis (Gudrun Ensslin)
Alexander Fehling (Andreas Baader)
Thomas Thieme (Will Vesper)
Imogen Kogge (Rose Vesper)
Michael Wittenborn (Helmut Ensslin)
Susanne Lothar (Ilse Ensslin)

Hazai bemutató: 2012. január 19.