Viharsziget

Dennis Lehane regényeinek kifejezetten jó sora van Hollywoodban: a többszörös Oscar-díjas Titokzatos folyó és Ben Affleck rendezői debütálása, a Hideg nyomon után a Viharsziget megfilmesítési jogaira már akkor lecsaptak, mikor nyomtatásban még meg sem jelent.

 

Lehane könyvei a többség szerint nem szépirodalmi alkotások (már amennyiben feltétlen ragaszkodni akarunk a szépirodalom jelenlegi önkényes és elavult kánonjához), de ugye emiatt senki nem fog fanyalogni. Filmes alapanyagnak egytől-egyig egészen kiváló, a Viharsziget pedig talán mind közül a legjobb, ami most kapott egy olyan rendezőt, mint Martin Scorsese, és olyan színészeket, mint Leonardo DiCaprio, Ben Kingsley és Max Von Sydow. Hogyan sikerült mégis elrontani?

 

Hát úgy, hogy forgatókönyvírónak azt a Laeta Kalogridist kérték fel, aki eddig mindössze a kifejezetten rossz Nagy Sándort és a nem túl impresszív A barbárt tudta eddig felmutatni. Meg úgy, hogy bár Scorsese szentté avatásához egyes filmes körökben már csak a pápa engedélyére várnak, azért a vérgőzös pszichothriller mégsem az ő műfaja (talán csak a Rettegés foka sorolható ide, de az sem a legsikerültebb filmje), és hiába a tökéletes színészvezetés, a kisujjból kirázott technikai megoldások, az egész valahogy átgondolatlan marad.

 

Egyébként nem rossz film, lehet jó sokat borzongani, eszeveszett összeesküvés-elméleteket gyártani, sokkolódni, de Scorsesének mind a regényből, mind magából sokkal többet lehetett volna kihoznia.