„Vékony szelete ama nagy tortának”
Interjú Juhász Katalinnal
"Sosem szoktam úgy bemutatkozni, hogy költő vagyok, sok ismerősöm nem is tudja rólam, hogy verseket fabrikálok szabadidőmben."
Frissítve: 2009. 06. 15. 07:30
Tudom, hogy ez sztereotípia, de a költőket mindig magányosan képzeljük el, egy kisebbségi magyart pedig még inkább. Reálisan hol találkozol az olvasóiddal?
Igen, a legtöbb ember egy naphosszat odahaza körmölgető valakit képzel el, ha azt a szót hallja: költő. Én legszívesebben középiskolákba járok, és elég sok helyre hívnak, legalábbis Szlovákiában. A magyarországi „költészet-bizniszben” nem veszek részt, egyrészt azért, mert némiképp idegen közegnek érzem, másrészt pedig nem vagyok az a könyöklős fajta. Például még egyetlen magyarországi irodalmi lapnak sem küldtem verseket.
Egy ilyen többedik (ötödik) verseskötet csak úgy lesz, összeáll véletlenül, vagy tudatosan építed fel és be?
Fura helyzet volt, talán nem is kellene elárulnom. Egyszer csak csengett a telefon, a kiadóból hívtak, hogy szorít a határidő. És hogy hol tartok. Mondtam, ne aggódjanak, de akkor még csak az anyag fele volt meg. A többi versből csak foszlányok, töredékek, sajtdarabkák, szalámivégek lapultak raktáron, ezekből kellett kreálnom valamit. Tudom, hogy első hallásra meredek, de ahogy a vén színpadi rókák mondják a félkész darab főpróbahetében: „A rémület majd összerántja”. Velem is valami ilyesmi történt.
Esetedben párhuzamként többen József Attilával is példálóznak: te dicséretet érzel ki ebből, vagy inkább valami diszkrét epigonságvádat?
Meglepett ez a példálódzás, mert bár szeretem József Attilát, nem vagyok rajongó. Az első kötetem megjelenése után például azt olvastam, hogy Sylvia Plath világa áll közel hozzám, pedig akkoriban szinte csak Petri Györgyöt és Tolnai Ottót olvastam. Nem tudom, hogy működik ez.
Milyen a költői identitásod, ha van ilyen: Váradi Szabolccsal lehet azt mondani, a vers a te otthonod, vagy inkább némi feszengést érzel, ha prózai világunkban valaki költőként határoz meg?
Sosem szoktam úgy bemutatkozni, hogy költő vagyok, sok ismerősöm nem is tudja rólam, hogy verseket fabrikálok szabadidőmben. Nem a vers az otthonom, hanem az egész világ, nem érem be csupán a költészettel, mivel az csak egy vékony szelete ama nagy tortának, melyet úgy szeretek habzsolni.
Igen, a legtöbb ember egy naphosszat odahaza körmölgető valakit képzel el, ha azt a szót hallja: költő. Én legszívesebben középiskolákba járok, és elég sok helyre hívnak, legalábbis Szlovákiában. A magyarországi „költészet-bizniszben” nem veszek részt, egyrészt azért, mert némiképp idegen közegnek érzem, másrészt pedig nem vagyok az a könyöklős fajta. Például még egyetlen magyarországi irodalmi lapnak sem küldtem verseket.
Egy ilyen többedik (ötödik) verseskötet csak úgy lesz, összeáll véletlenül, vagy tudatosan építed fel és be?
Fura helyzet volt, talán nem is kellene elárulnom. Egyszer csak csengett a telefon, a kiadóból hívtak, hogy szorít a határidő. És hogy hol tartok. Mondtam, ne aggódjanak, de akkor még csak az anyag fele volt meg. A többi versből csak foszlányok, töredékek, sajtdarabkák, szalámivégek lapultak raktáron, ezekből kellett kreálnom valamit. Tudom, hogy első hallásra meredek, de ahogy a vén színpadi rókák mondják a félkész darab főpróbahetében: „A rémület majd összerántja”. Velem is valami ilyesmi történt.
Esetedben párhuzamként többen József Attilával is példálóznak: te dicséretet érzel ki ebből, vagy inkább valami diszkrét epigonságvádat?
Meglepett ez a példálódzás, mert bár szeretem József Attilát, nem vagyok rajongó. Az első kötetem megjelenése után például azt olvastam, hogy Sylvia Plath világa áll közel hozzám, pedig akkoriban szinte csak Petri Györgyöt és Tolnai Ottót olvastam. Nem tudom, hogy működik ez.
Milyen a költői identitásod, ha van ilyen: Váradi Szabolccsal lehet azt mondani, a vers a te otthonod, vagy inkább némi feszengést érzel, ha prózai világunkban valaki költőként határoz meg?
Sosem szoktam úgy bemutatkozni, hogy költő vagyok, sok ismerősöm nem is tudja rólam, hogy verseket fabrikálok szabadidőmben. Nem a vers az otthonom, hanem az egész világ, nem érem be csupán a költészettel, mivel az csak egy vékony szelete ama nagy tortának, melyet úgy szeretek habzsolni.
Forrás:
EXIT
hirdetés