Varga Katalin balladája

Strickland nem a magyar államot megfejve alkotta meg első filmjét, melyben egy férje által kidobott nő a fiával utazgat Erdély vészjóslóan gyönyörű tájain, és útját gyilkosságok szegélyezik.

 

A rendező legnagyobb erénye, hogy klasszikus balladaszerkezetre húzta fel a filmjét, és ha nem vesszük figyelembe, hogy néha láthatunk egy-egy autót vagy mobiltelefont, a történet akár évszázadokkal ezelőtt is játszódhatna. Ezt támasztják alá a Kárpátok időtlen ormai és erdejei, és a direktor nem rest kihasználni a bennük rejlő misztikumot. A zenével külön ráerősít a titokzatosságra, és a fényképezés is minden dicséretet megérdemel, még úgy is, hogy (sajnos) a Varga Katalin balladája nem 35mm-esre forgott.

 

Strickland ügyesen építi fel a cselekményt, hiszen sokáig nem sejtjük, hogy mi Katalin utazásának valódi oka, és képes valóban működő drámai csúcspontokat csempészni a sztoriba. Ez nem utolsósorban a főszerepet játszó Péter Hilda érdeme, aki minden pillanatban rendkívül erős és hiteles a vásznon, ami nulla mozis tapasztalattal a háta mögött nem kis fegyvertény.

 

Európában több helyütt is elismerték Peter Strickland moziját (EFA-díj, Berlinale…), de úgy tűnik, errefelé nem szeretjük, ha egy kívülálló mesél történetet rólunk, legyen az bármennyire is nagyszerű.

– Tulu –

Katalin Varga (2009)
Rendező: Peter Strickland  
Szereplők: Péter Hilda, Pálffy Tibor, Tankó Norbert
Hossz: 82 p
Forgalmazó: Filmklik