Twilight - avagy a jó ízlés az értelem alkonya
Érthetetlen módon egyre nagyobb méreteket ölt a világban a Stephenie Meyer művei okozta őrület, amelynek káros hatásai már most tönkretettek egy generációt.
Frissítve: 2009. 06. 22. 18:30
A Twilight sagaról mindenki hallott, és sajnos egyre többen kerülnek a hatása alá. Pedig sem olvasmánynak, sem filmélménynek nem a legkiemelkedőbb. Sőt, inkább károsnak nevezhető, hiszen tinilányok milliói akarnak Bellák lenni, és várnak életük vámpírjára. Ezzel persze nem lenne semmi probléma, ha az első szerelem alternatívája lenne, de nem az. Ugyanis arra ösztönzi a gyenge akaratú, még ki sem fejlődött személyiségű olvasókat, hogy kizárólag az áhított fiú a fontos az életben - akitől sem a család, sem az iskola nem választhatja el őket. Ezt ugye Shakespeare is megírta már, csak éppen sokkal mesteribb formában.
A Twilight könyvváltozata nem értékelhető irodalmi műként, tekintve, hogy Stephenie Meyer asszony írói vénája véknyabb, mint Balatonon a jég nyár közepén. Az egész történetet ötven oldalban is leírhatta volna, de az Edwardról (a főszereplő vámpír) folytatott ömlengés szépen megnövelte a karakterszámot. Eredeti ötlet pedig zéró, tisztán látszik, hogy Meyer elnyomott diákként eltöltött gimnáziumi évei köszönnek vissza az oldalakról. Valószínűleg a suli legmenőbb fiúja, a focicsapat kapitánya annyi figyelmet sem szánt neki, mint egy szúnyog lecsapásának. Ő ettől persze tovább fantáziált a srácról, és ebből születhetett meg a misztikus vámpírvonal.
A regény másik nagy hibája - amiért néhányan keresztre feszítenék Meyert - a vámpírmítosz teljes megerőszakolása. Mert hiába nincsenek kőbe vésve a vérszopó lét sajátosságai, léteznek jól bevált, és évek óta elfogadott elméletek. Edwardról pedig hamarabb hisszük el, hogy nyálon él, mint véren.
Az alapvető problémákon ráadásul a film változat sem segített, és nem sikerült érzelmet, vagy ne adj Isten értelmet vinni a történetbe. Bár a készítők nem is törekedtek a tökéletességre, és maradtak a "hozott anyagból dolgozunk"-filozófiánál. Ez ráadásul - a New Moon trailere alapján - a folytatásokban sem változik. A színészek pedig egy életre eláshatják a komoly szerepek iránti vágyaikat. Pedig Robert Pattinsonban volt fantázia, amit be is bizonyított a Little Ashesben, Salvador Dalíként. De innentől már csak az a sors vár rá, hogy sikoltozó tinik üldözik az utcán, míg el nem csapja egy taxis, ahogy a múlthéten is történt. Ha Kristen Stewartot elsőször Bellaként láttuk volna, akkor a Pánikszobát végigimádkozzuk, hogy Jodie Foster ne szerezze vissza az inzulinkészletét. A többi szereplőről még szótejteni sem érdemes, mert karaktereik jelentéktelenek a filmtörténelemben.
Az alkonyat csapata - középen Kristen Steward (Bella) és Robert Pattinson (Edward)
Ezek tekintetében még felháborítóbb, hogy a Twilight milliomossá, és a 26. legbefolyásosabb hírességgé tette Meyert. Kaptunk negyvenkétmillió, útját kereső tinit, akiktől ne is reméljük, hogy képesek lesznek kitermelni a nyugdíjukat. A világ persze nem először áll szemben egy könyv okozta agyvírussal. A Harry Potter sorozatot is hasonló mánia kísérte, a különbség annyi, hogy a HP-n felnevelkedett gyerekek felfogják, hogy az csak mese - eltekintve egy-két lábuk közt seprővel, ablakon kiugráló példánytól. No, meg J. K. Rowling képes volt felnőni a feladathoz, és a varázslótanoncaival egyetemben fejlődött.
A mellékelt videóinkban látható amerikai célközönségi egyedtől viszont ne számítson senki gyökeres változásra - ő már menthetetlen. Az ő példája is mutatja, hogy bizony Meyer tinédzserkori szenvedéseiért nagyon megfizet a földkerekség. Aminek még nincs vége, hiszen a már készülő Újhold mozival együtt három mozgóképes szenvedés van kilátásban. A Twilight saga pedig helytálló elnevezés szabad angol értelmezésben, hiszen valami valóban bűzlik a könyviparban.
Aki értékelhető romantikus regényre vágyik, az kérje ki Robert Pattinson láttán nem elájuló barátainak, vagy irodalomtanárának tanácsát. Az olvasást elvetőknek pedig az 1998-as Twilightot ajánljuk, mert abban legalább igazi színészek játszanak Paul Newman és Gene Hackman személyében.
A Twilight könyvváltozata nem értékelhető irodalmi műként, tekintve, hogy Stephenie Meyer asszony írói vénája véknyabb, mint Balatonon a jég nyár közepén. Az egész történetet ötven oldalban is leírhatta volna, de az Edwardról (a főszereplő vámpír) folytatott ömlengés szépen megnövelte a karakterszámot. Eredeti ötlet pedig zéró, tisztán látszik, hogy Meyer elnyomott diákként eltöltött gimnáziumi évei köszönnek vissza az oldalakról. Valószínűleg a suli legmenőbb fiúja, a focicsapat kapitánya annyi figyelmet sem szánt neki, mint egy szúnyog lecsapásának. Ő ettől persze tovább fantáziált a srácról, és ebből születhetett meg a misztikus vámpírvonal.
A regény másik nagy hibája - amiért néhányan keresztre feszítenék Meyert - a vámpírmítosz teljes megerőszakolása. Mert hiába nincsenek kőbe vésve a vérszopó lét sajátosságai, léteznek jól bevált, és évek óta elfogadott elméletek. Edwardról pedig hamarabb hisszük el, hogy nyálon él, mint véren.
Az alapvető problémákon ráadásul a film változat sem segített, és nem sikerült érzelmet, vagy ne adj Isten értelmet vinni a történetbe. Bár a készítők nem is törekedtek a tökéletességre, és maradtak a "hozott anyagból dolgozunk"-filozófiánál. Ez ráadásul - a New Moon trailere alapján - a folytatásokban sem változik. A színészek pedig egy életre eláshatják a komoly szerepek iránti vágyaikat. Pedig Robert Pattinsonban volt fantázia, amit be is bizonyított a Little Ashesben, Salvador Dalíként. De innentől már csak az a sors vár rá, hogy sikoltozó tinik üldözik az utcán, míg el nem csapja egy taxis, ahogy a múlthéten is történt. Ha Kristen Stewartot elsőször Bellaként láttuk volna, akkor a Pánikszobát végigimádkozzuk, hogy Jodie Foster ne szerezze vissza az inzulinkészletét. A többi szereplőről még szótejteni sem érdemes, mert karaktereik jelentéktelenek a filmtörténelemben.
Az alkonyat csapata - középen Kristen Steward (Bella) és Robert Pattinson (Edward)
Ezek tekintetében még felháborítóbb, hogy a Twilight milliomossá, és a 26. legbefolyásosabb hírességgé tette Meyert. Kaptunk negyvenkétmillió, útját kereső tinit, akiktől ne is reméljük, hogy képesek lesznek kitermelni a nyugdíjukat. A világ persze nem először áll szemben egy könyv okozta agyvírussal. A Harry Potter sorozatot is hasonló mánia kísérte, a különbség annyi, hogy a HP-n felnevelkedett gyerekek felfogják, hogy az csak mese - eltekintve egy-két lábuk közt seprővel, ablakon kiugráló példánytól. No, meg J. K. Rowling képes volt felnőni a feladathoz, és a varázslótanoncaival egyetemben fejlődött.
A mellékelt videóinkban látható amerikai célközönségi egyedtől viszont ne számítson senki gyökeres változásra - ő már menthetetlen. Az ő példája is mutatja, hogy bizony Meyer tinédzserkori szenvedéseiért nagyon megfizet a földkerekség. Aminek még nincs vége, hiszen a már készülő Újhold mozival együtt három mozgóképes szenvedés van kilátásban. A Twilight saga pedig helytálló elnevezés szabad angol értelmezésben, hiszen valami valóban bűzlik a könyviparban.
Aki értékelhető romantikus regényre vágyik, az kérje ki Robert Pattinson láttán nem elájuló barátainak, vagy irodalomtanárának tanácsát. Az olvasást elvetőknek pedig az 1998-as Twilightot ajánljuk, mert abban legalább igazi színészek játszanak Paul Newman és Gene Hackman személyében.
hirdetés