Transformers: A bukottak bosszúja

Na mármost, egy olyan alapsztoriból, mint amilyen a Transformers képregényé, komoly filmet készíteni nyilvánvalóan teljes képtelenség. Ha figyelembe vesszük, hogy adott két tucat egymással háborúzó gigarobot, amik drabális monstrumokból pikk-pakk rádiós magnóvá, tankká, alagútfúró géppé, kenyérpirítóvá, mikrohullámú sütővé meg az isten tudja, még mivé alakulnak, és fordítva, akkor máris érthető, miről beszélünk tulajdonképpen. Bay elmondása szerint ráadásul az újabb részben a robotokat további személyiségjegyekkel ruházta fel, így „több érzelmet lesznek képesek kifejezni”, ami önmagában is egy vicc. Nem azért, mert képtelenség, hanem mert igazából tök felesleges. A kulcsszó: látvány, látvány, látvány. Nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A látvány szerves részét képezi természetesen Megan „Unom, hogy szexszimbólum vagyok” Fox, aki az első rész óta gyakorlatilag a teljes világsajtót telesírta azzal, mennyire zavarja, hogy a rendezők kizárólag dekoratív díszítőelemként alkalmazzák filmjeikben (idővel majd rájön, hogy még mindig jobb, ha a kinézetéért kap munkát, mint ha egyáltalán nem kapna). Ennek megfelelően szegényt már az előzetesben is többet látni hátulról, mint elölről – de ez egyáltalán nem olyan ijesztő, mint a két és fél órás játékidő, ami így, első hallásra kicsit soknak tűnik.

Bayt azért nem kell félteni – megvannak az eszközei ahhoz, hogy kreatívan töltse ki a rendelkezésre álló időt –, meg minket se, akik majd beülünk a filmre, de lényegesen nagyobb eséllyel fogunk elégedetten távozni, ha közben a gyermeki énünket is sikerül elővennünk.

– aa –

Transformers: Revenge of the Fallen (2009)
Rendezte: Michael Bay
Szereplők: Josh Duhamel, Megan Fox, Shia LaBeouf, Tyrese Gibson
Hossz: 147 p
Forgalmazó: UIP-Dunafilm