Szerelem kölcsönbe

Nyáron nevetve akarunk epekedni, azaz itt van a romantikus vígjátékok szezonja. Rögtön érkezik is cikkünk témája az ifjúkorból kilépő Kate Hudsonnal, és kényes szituációba kerül: legjobb barátnője vőlegényével keveredik valami tilosba egy este. Igaz, ők ismerik korábbról egymást a jogi egyetemről, aztán tulajdonképpen ő, Darcy mutatta be Dexet Rachelnek, aki rámenősségével nem sok teret adott a visszafogottabb Darcynak.

 

A film hátralévő idejében az események egyre bonyolódnak, a csapongó történet pillérei az egymással nehezen összeegyeztethető karakterek és a színészi játék lennének, de ezt a történetet csak kis csalással lehet vígjátékká görbíteni a végkifejletet illetően. Sőt, az alkotók hagynak is egy kis keserűséget a legvégén, mindazonáltal a könnyekbe került némi papíríz is.

 

A színészeket illetően sem lehetünk nyugodtak, Hudson még rendben van, és az örökké középpontba nyomuló, önző Rachelt alakító Ginnifer Goodwin sem rossz, ám az álompasi, tuti parti Dexet megformáló fröccsöntött, kínai Tom Cruise-imitáció Colin Egglesfield olyan sótlan, semmilyen, feszengő, hogy az már rég nem "ari" meg "édes" meg "kedves" kategória, hanem magasról rendezői tévedés.

Pedig lehetett volna jó kis jellemek csatáját hozó, okos vígjáték ebből a filmből, de nem lett.

Tekintsük tehát felvezetőnek ezt a filmet, de a rekeszizom-gyakorlatokat és a könnyzacskó-masszírozást valószínűleg a Larry Crowne-ra vagy az Őrült, dilis, szerelemre érdemes tartogatni.

Ajánljuk: nagyon szerelmeseknek, akik bármit értékelnek

Nem ajánljuk: akik rosszul jártak az egykulcsos szja-val