Sanctum

Egy búvárcsapat különleges expedícióra indul a világ leghatalmasabb, legszebb és legnehezebben megközelíthető víz alatti barlangjába. Ám amikor a tomboló trópusi vihar nyomán lezúduló víztömeg elzárja a kivezető utat, a csoport egyre mélyebbre kényszerül a járatokba. Hamarosan nemcsak a halálosan veszélyes, ismeretlen tereppel, hanem az egyre jobban elharapódzó pánikkal is meg kell küzdeniük, ha meg akarják találni a tengerhez vezető utat és életben akarnak kijutni.

Sajnos a Sanctum nem sikerült fényesre. Bár James Cameron volt a producere, ez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson bárkit is. Tudjuk, Cameron imádja a technikát, a víz alatti dolgokat, a búvárexpedíciókat, a Sanctumban pedig mindhárom megvan. Csak a film hiányzik belőle.

Pápua Új-Guineán vagyunk, épp egy rém gazdag, de sportos főnök igyekszik valahová ismerőseivel, egy nyalka legénnyel meg egy csinos barnával helikopteren, a környéken közel s távol erdő, aztán egyszer csak kitárul előttünk „a” barlang, ami inkább valami gigantikus lefolyónak tűnik. Itt lent dolgoznak a búvár-felfedezők, hogy megtaláljanak valami óceáni átjárót vagy a Szent Grált? Már nem emlékszem. Ámde hamarosan elered az eső, itt a baj, vészhelyzet, ahol eldől, ki az igaz barát, ki a rongy ember, ki pedig a pénzes postás.

Csodálatos vidék, természeti táj, technikai felszerelések, minek bíbelődjünk itt karakterekkel, koherens történettel, valamiféle eredetiséggel, a lényeg a technika és abból van itt bőven.

Katasztrófafilm, de érted, hogy értem.