Saigoni kóstoló
Bár a Vietnamba özönlő millió turista többnyire az északi főváros, Hanoi környékén található megannyi természeti és törzsi csodára koncentrálja erejét, azért az ország gazdaságának déli központja, Hosimin város (HCMC, vagy nem olyan hivatalosan Saigon) is megér egy kalandot. Próbáljuk meg most egy nap alatt!
Frissítve: 2010. 03. 07. 17:22
A legjobb, ha mindjárt az érkezést követően Saigon hátizsákos negyedébe, a jókora Pham Ngu Lao utca körzetébe vesszük az irányt, és gyorsan becuccolunk a rengeteg olcsó – de dél-kelet-ázsiai viszonylatban meglepően jó minőségű – szálloda valamelyikébe. Innen aztán gyalog is könnyűszerrel nekivághatunk a belváros főbb látni- és ennivalóinak felfedezéséhez.
Erős reggeli
Nem kell messzire mennünk, hogy legelőször is magunkhoz vegyük a városnézéshez szükséges energiaadagot. A hazai rántottákat és bagetteket elfelejtve, foglaljunk helyet a környékbeli leveskimérések egyikében, és adjuk át magunkat a csodás rizstésztaleves, vagyis a pho (ejtsd: pfhő) friss ízeinek. Ez az egyszerűségében fantasztikus lé úgy készül, hogy először is csinálnak egy zúzós marhahúslevest, majd a leginkább egy szűrő- és egy merőkanál keresztezéseként leírható készséggel néhány másodpercre belemerítik a friss rizstésztát, amit a vékony szeletkékre vágott hússal együtt tányérba helyeznek, végül pedig ezt az egészet nyakon öntik az alaplével. A tányérunkban gőzölgő csodát aztán már a magunk ízlése szerint bolondíthatjuk ropogós szójababcsírával, thai bazsalikommal, lime levével és persze egy jó adag csilivel.
A kijózanító ébredés és a pulzusszám emelkedése már így is garantált, de ha a jetlag leküzdéséhez ez nem lenne elég, forduljunk egy sarokkal odébb, és kortyoljunk el egy pohárkával a híres vietnami kávéból, amely nemcsak a spéci fémszűrőből alácsöpögő koromfekete lé csokiszerű ízével, de fejlövéshez mérhető erejével is jókora meglepetést okoz. Megszokott reggeli tornánkról sem kell lemondanunk, a szomszédban elterülő széles parkban ugyanis kora reggeltől késő éjszakáig zajlik a szocialista sportélet. Ha a tornatanár nem engedne a százával gimnasztikázó iskolás közé, a megannyi – hálóval felszerelt és precízen festett – tollaspálya valamelyikén biztosan szívesen látnak a helyi erők.
Átkelés a városon
Eddigre a gyakorlott utazó már valamelyest rutinra tett szert a saigoni utcákon való átkelésben, amit – az utcai árusok és taxisok tömege mellett – a városban cirkáló ötmillió motoros okozta káosz is nehezít. Az ázsiai aranyszabály itt nemcsak az úttesten, de a járdán is fokozottan érvényesül: csak határozottan! Ha felvettük a ritmust, neki is lódulhatunk városnéző sétánknak, melynek első állomása Saigon központi piaca, a színes-szagos Ben Tanh Market, ahol gyomrunkat újabb kulináris csodákkal, hátizsákunkat pedig az utazásunkhoz oly nélkülözhetetlen hamis ruházati termékekkel, kisbicskákkal, karkötőkkel és más csetreszekkel tölthetjük fel. A nagybevásárlást követően aztán egy pár órás sétával könnyedén bejárhatjuk Hosimin város főbb nevezetességeit, melyek között olyan csodák várnak ránk, mint a jókora Cong Vien Van Hoa Park „ékköve”, a legszebb NDK-pártszékházakat is megszégyenítő Újraegyesítési Palota, a szemet és lelket gyönyörködtető pagodák sora vagy a szép nevű Népbizottságnak helyet adó egykori Hotel de Ville.
A legmerészebbek akár Saigon híres múzeumainak egyikével-másikával is megpróbálkozhatnak, de a vietnami háború emlékeit vagy a nagy Ho Chi Minh munkásságát bemutató jókora tárlatok tényleg csak a kulturálisan erős idegekkel rendelkező utazóknak ajánlottak. Utunk végén, még épp naplemente előtt, érünk oda a csillogó belváros közepén álló Sheraton szállóhoz, hogy az épület huszonharmadik emeletén található helyre kis koktélbárban alacsonypadlós poharunkat szürcsölve nézzük végig a város felett vöröslő égi csodát – és persze az alattunk fekvő hotel tetején teniszezgető újgazdagokat.
Fokozhatatlan már a hangulat
Estére az éjjel-nappal pörgő Pham Ngu Lao régió már egy másik arcát mutatja. A reggeli tornaórák helyén éjszakába nyúló, tömeges aerobik- és táncórák szemtanúi vagy akár aktív részesei lehetünk, az utcai árusok pedig a korábban kínált hamis öngyújtók, napszemüvegek és fénymásolt könyvsikerek helyett már különféle illegális ajzószerek nevét suttogják fülünkbe. Ilyesféle hangulatfokozókra azonban nem lesz szükségünk, hiszen a helyi Saigon márkájú sör vagy az egész éjjel „happy hour”-tábla alatt kínált koktélok sora elég alapot nyújt egy vidám nézelődéshez. Mozizhatunk tízezer zümmögő motorost valamelyik nagyobb sarki kávézó teraszán üldögélve, megkóstolhatjuk a város egyik specialitását, a banh xeo nevű babcsírával és rákhússal töltött palacsintát, vagy felülhetünk valamelyik étterem teraszára, hogy testközelből lássuk a villanyoszlopok közt kígyózó kábelrengeteget, amelyet az óránként érkező áramszünetek alkalmával szorgos villanyszerelők próbálnak kibogozni. A legjobb program azonban a Bui Vien utca 155-ös számú házának aljában várja az utazót. Itt egy motorparkoló bejáratában, az országszerte népszerű óvodai műanyag székeken fészkelődve élvezhetjük a hedonista vietnamiak és persze a megannyi kóválygó turista társaságát, miközben a világ legjobb grillezett kagylóját és a hozzá tartozó pár üveg Saigon márkájú sört fogyasztjuk – fillérekért. A másnapi nehézkes ébredést meg bízzuk csak a jó öreg leves–kávé kombóra!
Tipp:
Vietnamban még a régióban megszokottnál is alacsonyabb árakkal számolhatunk: egy fapados, de tiszta és kulturált szoba már 10–12 dollár körül megcsíphető, és az egész napos eszem-iszom is simán kijön ugyanennyiből fejenként.
További érdekességek, infók ITT és ITT!
– szab –
Erős reggeli
Nem kell messzire mennünk, hogy legelőször is magunkhoz vegyük a városnézéshez szükséges energiaadagot. A hazai rántottákat és bagetteket elfelejtve, foglaljunk helyet a környékbeli leveskimérések egyikében, és adjuk át magunkat a csodás rizstésztaleves, vagyis a pho (ejtsd: pfhő) friss ízeinek. Ez az egyszerűségében fantasztikus lé úgy készül, hogy először is csinálnak egy zúzós marhahúslevest, majd a leginkább egy szűrő- és egy merőkanál keresztezéseként leírható készséggel néhány másodpercre belemerítik a friss rizstésztát, amit a vékony szeletkékre vágott hússal együtt tányérba helyeznek, végül pedig ezt az egészet nyakon öntik az alaplével. A tányérunkban gőzölgő csodát aztán már a magunk ízlése szerint bolondíthatjuk ropogós szójababcsírával, thai bazsalikommal, lime levével és persze egy jó adag csilivel.
A kijózanító ébredés és a pulzusszám emelkedése már így is garantált, de ha a jetlag leküzdéséhez ez nem lenne elég, forduljunk egy sarokkal odébb, és kortyoljunk el egy pohárkával a híres vietnami kávéból, amely nemcsak a spéci fémszűrőből alácsöpögő koromfekete lé csokiszerű ízével, de fejlövéshez mérhető erejével is jókora meglepetést okoz. Megszokott reggeli tornánkról sem kell lemondanunk, a szomszédban elterülő széles parkban ugyanis kora reggeltől késő éjszakáig zajlik a szocialista sportélet. Ha a tornatanár nem engedne a százával gimnasztikázó iskolás közé, a megannyi – hálóval felszerelt és precízen festett – tollaspálya valamelyikén biztosan szívesen látnak a helyi erők.
Átkelés a városon
Eddigre a gyakorlott utazó már valamelyest rutinra tett szert a saigoni utcákon való átkelésben, amit – az utcai árusok és taxisok tömege mellett – a városban cirkáló ötmillió motoros okozta káosz is nehezít. Az ázsiai aranyszabály itt nemcsak az úttesten, de a járdán is fokozottan érvényesül: csak határozottan! Ha felvettük a ritmust, neki is lódulhatunk városnéző sétánknak, melynek első állomása Saigon központi piaca, a színes-szagos Ben Tanh Market, ahol gyomrunkat újabb kulináris csodákkal, hátizsákunkat pedig az utazásunkhoz oly nélkülözhetetlen hamis ruházati termékekkel, kisbicskákkal, karkötőkkel és más csetreszekkel tölthetjük fel. A nagybevásárlást követően aztán egy pár órás sétával könnyedén bejárhatjuk Hosimin város főbb nevezetességeit, melyek között olyan csodák várnak ránk, mint a jókora Cong Vien Van Hoa Park „ékköve”, a legszebb NDK-pártszékházakat is megszégyenítő Újraegyesítési Palota, a szemet és lelket gyönyörködtető pagodák sora vagy a szép nevű Népbizottságnak helyet adó egykori Hotel de Ville.
A legmerészebbek akár Saigon híres múzeumainak egyikével-másikával is megpróbálkozhatnak, de a vietnami háború emlékeit vagy a nagy Ho Chi Minh munkásságát bemutató jókora tárlatok tényleg csak a kulturálisan erős idegekkel rendelkező utazóknak ajánlottak. Utunk végén, még épp naplemente előtt, érünk oda a csillogó belváros közepén álló Sheraton szállóhoz, hogy az épület huszonharmadik emeletén található helyre kis koktélbárban alacsonypadlós poharunkat szürcsölve nézzük végig a város felett vöröslő égi csodát – és persze az alattunk fekvő hotel tetején teniszezgető újgazdagokat.
Fokozhatatlan már a hangulat
Estére az éjjel-nappal pörgő Pham Ngu Lao régió már egy másik arcát mutatja. A reggeli tornaórák helyén éjszakába nyúló, tömeges aerobik- és táncórák szemtanúi vagy akár aktív részesei lehetünk, az utcai árusok pedig a korábban kínált hamis öngyújtók, napszemüvegek és fénymásolt könyvsikerek helyett már különféle illegális ajzószerek nevét suttogják fülünkbe. Ilyesféle hangulatfokozókra azonban nem lesz szükségünk, hiszen a helyi Saigon márkájú sör vagy az egész éjjel „happy hour”-tábla alatt kínált koktélok sora elég alapot nyújt egy vidám nézelődéshez. Mozizhatunk tízezer zümmögő motorost valamelyik nagyobb sarki kávézó teraszán üldögélve, megkóstolhatjuk a város egyik specialitását, a banh xeo nevű babcsírával és rákhússal töltött palacsintát, vagy felülhetünk valamelyik étterem teraszára, hogy testközelből lássuk a villanyoszlopok közt kígyózó kábelrengeteget, amelyet az óránként érkező áramszünetek alkalmával szorgos villanyszerelők próbálnak kibogozni. A legjobb program azonban a Bui Vien utca 155-ös számú házának aljában várja az utazót. Itt egy motorparkoló bejáratában, az országszerte népszerű óvodai műanyag székeken fészkelődve élvezhetjük a hedonista vietnamiak és persze a megannyi kóválygó turista társaságát, miközben a világ legjobb grillezett kagylóját és a hozzá tartozó pár üveg Saigon márkájú sört fogyasztjuk – fillérekért. A másnapi nehézkes ébredést meg bízzuk csak a jó öreg leves–kávé kombóra!
Tipp:
Vietnamban még a régióban megszokottnál is alacsonyabb árakkal számolhatunk: egy fapados, de tiszta és kulturált szoba már 10–12 dollár körül megcsíphető, és az egész napos eszem-iszom is simán kijön ugyanennyiből fejenként.
További érdekességek, infók ITT és ITT!
– szab –
Forrás:
EXIT
hirdetés