Nemjuci – Nemjuci

Az azóta eltelt másfél évben aztán mindenki hozzászokhatott a gondolathoz, hogy a banda (a zenésztársak múltjából fakadóan nem is annyira megdöbbentően) a dögös, zajo(ngó)s rock felé pozícionálja magát.

Noha a csapat az első koncertek óta sokat csiszolódott, s zenéjük lényegesen összeszedettebb, karakteresebb lett, azért jelen lemez azt is megmutatja: még van hová fejlődni. Ha azt mondom, a debütalbum kellemes csalódás, akkor azzal egyszerre dicsérek és szidok is.

 

És nem a szóösszetétel második tagja miatt. Merthogy a „kellemes” egy rockzenekar esetében meglehetősen kétes értékű bók. Az egy dolog, hogy ez a produkció csak mifelénk számít egyedinek, lassan elporladó határainkon túl jó pár hasonló indíttatású / kaliberű csapat próbálkozik a betöréssel, ami viszont ennél nagyobb gond, az az, hogy a felvonultatott tizenöt szám kissé soknak tűnik a munícióhoz képest. Ha egy negyven perces album hallgatása közben a figyelem néha elkalandozik, az nem a legjobb jel, pedig ha az ötletek kissé koncentráltabbak kerülnének terítékre, akkor akár az év egyik nagy dobásáról is beszélhetnénk…

7/10

– Tom Regen –

Kiadó: MamaZone