Négy karácsony - Családod, és egyéb állatfajták

CineMan

Karácsony szent ünnepét sokan szeretik a fenyőillat, gyertyafény, halászlé, ajándékok miatt. Ám néhányan fejvesztve menekülnek a betlehemi áhítat csillagszórós örömei elől. Eposz egy elviselhetetlen szentestéről – és a családi fészek pokoli bugyrairól.

 NÉGY KARÁCSONY

- FILMKRITIKA -

Bemutató: 2008. december 18.

Brad (Vince Vaughn) és Kate (Reese Witherspoon) három éve boldogan éli gyermek- és házasságmentes kapcsolatát San Franciscóban. Az össze szokott páros 24-én minden évben közmegegyezéssel elhúz egzotikusan nyaralni, hogy ne is kelljen látni elvált szüleik négy idegzsibbasztó családját. Pálmafás ingben, strandpapucsban trappolnak ki idén is a reptérre – ám minden járatot töröltek. Egy tolakodó tévéstáb élő adásban lebuktatja őket, s persze tévéző szüleik rikkantva kapnak a telefon után. Totális a lebukás, így kénytelenek mégis családlátogatásra indulni. Négy ház, négy lidérces vendégség egyetlen nap alatt. Amerika kevésbé napfényes arca tárul fel, no meg egy-két részlet hőseink vérciki múltjából. Lassan kiderül, mennyire is ismerik egymást – vagy önmagukat.

A dokumentumfilmezésből érkező Seth Gordon rendező első nagyjátékfilmje a szeretet ünnepéről szól(na). Azonban vélhetően a rendező a viccesnek szánt forgatókönyv ellenére nem sokat tud a szeretetről. Hősei először elidegenedett párosként menekülnek a bejgli illatú napoktól, azután négy családlátogatáson élvezhetik egymás gyagyás vagy nem hétköznapi famíliáját, hogy végül könnyes szemmel lihegjék körül a család és a gyermekvállalás szentségét.

Brad apja, Howard (Robert Duvall) és anyja, Paula (Sissy Spacek) vagy épp Kate szülei, Creighton (Jon Voight) és Marilyn (Mary Steenburgen), vagy épp Brad ketrecharcos, csontrepesztő testvérei, Dallas és Denver (Tim McGraw és Jon Favreau) mind elfuserált egzisztenciák, élő példái, hogy hogyan nem szabad élni a mindennapokat. Gordon a film kétharmadáig elhúzódó ámokfutás után azonban egy huszárvágással épp eme családszerű képződmények láttán fakasztja a párocska szívében a fészekrakás ösztönét. Szó sincs azonban itt sebezhetőségről, hányós poénok és a frusztráló múltbéli emlékek, otromba helyzetek szolgáltatják a vélt komikumot, és a fröccsöntött katarzist.

Ráadásul a rendezőnek olyan színészgárda áll a rendelkezésére, amitől más megnyalná a tíz ujját, ám finoman szólva sem használja ki őket. Az Oscar-díjas Witherspoon, a vígjáték-veterán Vaughn még hellyel-közzel hozza az elvárható szintet, de olyan Oscar-díjas nagyágyuk, mint Duvall, Voight a papák szerepében, vagy a szintén aranyszobros Spacek és  Steenburgen az anyák alakjában inkább csak némi színt adnak a „kolőr lokálhoz”. Egydimenziós figurák, akik a bántóan otromba élcek, és vásári humor zuhatagában tudnak csak megcsillantani egy morzsát tehetségükből.

A Négy karácsony semmivel nem járul hozzá az ünnepi hangulathoz, csupán csak degradálja azt. Nem sokkal jobb, mint a Tapló télapó bevizelő, részeg mikulásos polgárpukkasztása volt, azonban az merész kreativitásával, lezser pofátlanságával legalább eredeti volt. Itt annyi változás van, hogy koca-pankrátorok agyalják a pocakos főhőst, szekrényhez csapódik egy retardált kilenc hónapos kobakja, és óránként legalább egy csecsemő sugárban lehány valakit. Gyors, de nem fájdalommentes. A hülyeség és a működésképtelen családszerkezet dicsérete.

CineMan - Hámori Dániel

Eredeti cím: Four Christmases

Amerikai, 2008; Rendezte: Seth Gordon; Írta: Matt R. Allen és Caleb Wilson; Producer: Roger Birnbaum, Gary Barber, Jonathan Glickman; Operatőr: Jeffrey L. Kimball; Szereplők: Reese Witherspoon, Sissy Spacek, Jon Voight, Robert Duvall, Jon Favreau, Mary Steenburgen, Dwight Yoakam, Tim McGraw

30%