Mindenki megvan

Az európai filmek remake-jei ritkán váltanak ki belőlem katarzist, Robert De Niro viszont – talán a Vejedre ütök kivételével – mindig garantálta ezt az élményt. Éppen ezért meglehetősen ambivalens érzésekkel ültem be Guiseppe Tornatore 1990-es Stanno tutti bene című klasszikus komédiájának újraértelmezett változatára.

 

Frank (De Niro) özvegyemberként tengeti hétköznapjait, és egyre inkább úgy tűnik, hogy néhai felesége után gyermekeit is elveszíti: lassan kizárólag karácsonykor, vagy egyéb sátoros ünnepeken találkoznak, ha pedig telefonon hívja őket, a „Mi a helyzet?” kérdésre mindig ugyanazt a sablonos választ kapja: „Mindenki megvan.” Egy titokzatos módon meghiúsult családi összeröffenést követően azonban elhatározza: meglepetésszerűen betoppan gyermekei New York-i, chicagói, denveri és Las Vegas-i otthonába...

 

A sztori önmagában úgy hangzik, mintha a Négy karácsony című filmet kifordították volna a producerek – ezúttal nem a fiatal felnőtt gyermekek mennek négy szülőhöz, hanem a szülő utazik négy gyermekéhez. Ám szerencsére a Mindenki megvan nem bugyuta ünnepi komédia, sokkal inkább érzelmes családi portréfilm, ami legalább annyi könnycseppet garantál, mint amennyi kacajt.

 

Drew Barrymore-ral kapcsolatban pedeig már nem először jut eszembe, hogy egy napon talán ő lesz az új Judy Dench: a legapróbb szerepekben is felejthetetlen – őszintén szólva jobb, mint főszerepben...

 

Eredeti cím: Everybody's Fine (2009)