Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás

Amikor nagyjából fél évvel ezelőtt Párizsban számtalan óriásplakát reklámja hirdette az Oscar-jelölt Jeunet legújabb filmjét, nagyon szerettem volna kiszorítani rövid ott tartózkodásomból egy mozinyi időt, hogy megnézzem a Mester legújabb remekét. Ez akkor sajnos nem sikerült, viszont azóta izgatottan várom, hogy végre a magyar mozik is műsorukra tűzzék a Micmacs-et.

 

Ám legnagyobb csalódásomra, a hosszú várakozás majd a vetítés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Egyfelől nagyon bíztam abban, hogy Audrey Tautou hiányát némiképp ellensúlyozza majd Dany Boon jelenléte, aki az Isten hozott az Isten háta mögött óta garancia a francia kasszasikerre, de ez nem így lett. Na nem mint ha Boon az elmúlt másfél évben rossz színésszé vált volna, ám kellőképpen groteszk, hogy az általa megformált Bazilt nagyjából négy perc után véletlenül lelövik, de egymaga nem viszi el a hátán a történetet, ahogy anno Tautou Améliét. A lökött videotékás persze, a lövedék gyártójának nyomába ered, immáron a fejében egy golyóval…

 

 

Mi marad tehát az elkövetkező száz percre? A rendező egyik nagy kedvence, Yolande Moreau, aki persze ezúttal is lenyűgöző, valamint egy - a Mission: Impossible és az Ocean’s eleven keresztezéséből született - teljesen eszement brigád, tele fura francia fazonokkal. Az alternatív, főleg a párizsi szemétdombon kapirgáló jómadarakból verbuválódott csapat pedig ezennel elindul, hogy véghez vigye az ominózus fegyvert gyártó vállalat ellen kidolgozott furmányos tervét. Az ezután következő cselekmény néhol vicces, ám gyakran kevésbé.

 

Jeunet ezúttal egy amolyan fotelben ülős biztonsági játékot játszott. Ám ha szeretjük a rendezőt, és kedveltük Dany Boon-t az Isten hozottban, valamint bejön a leszázalékolt szimpatikus idióták idétlenkedése, akkor egy tétlenebb estét érdemes elütni ezzel a végülis kellemes kis filmmel.