Kevés olyan film volt ebben az évben, amit nagyon vártam, de
a Már megint te?! szereposztása annyira lenyűgözött, hogy vágtam a centit a megjelenésig.
Jamie Lee Curtis és
Sigourney Weaver, olyan nevek, akik miatt érdemes beülni a terembe, bármilyen filmre.
Az alap történet egy fiatal lány köré épül, kezdetben, aki rádöbben, hogy a bátyja azt a nőt akarja elvenni, aki négy teljes évig pokollá tette az életét a középiskolában. Marni (Kristen Bell) eleinte csak egy bocsánatkérésre vár, de mivel ezt nem kapja meg, bosszút esküszik. És a bájos, zabálnivalóan cuki limonádéból hirtelen egy elképesztő catfight kerekedik. Az iskola egykori lúzere mára sikeres és gyönyörű, a könyörtelen ex-vezérszurkoló, Joanna (
Odette Yustman) azóta igazi kis Teréz anya lett, és természetesen maradt ugyanolyan bámulatos szépség.
Mivel mindenkinek van valami szennyese, a történet egy csapásra kitágul, amikor kiderül, hogy Marni anyja és Joanna nagynénje ugyanilyen szituációt éltek meg a gimiben. Itt is elindul egy különös versengés. Az egykori barátok, akik tele vannak sérelmekkel. Két fronton folyik a háború, aminek természeten nem lehet győztese.
Habár a két középkorú legenda vonzott a terembe, be kell valljam, hogy a fiatalabb korosztály ellopta a show-t.
Kristen és Odette bámulatosak, kedvesek, szerethetőek és utálhatóak egyszerre. Percenként változik, hogy melyikük a szimpatikusabb. Előbbi hölgyet a legtöbben talán a
Veronica Mars-ból ismerik, amiben kotnyeles detektívet alakított 64 részen át. Éppen ilyen kotnyeles ebben a filmben is, de talán egy kicsit kevésbé határozott. Az a karakter, akiben csak egy hajszálnyi rosszindulat van, rengeteg jóindulat mellett, amit természetesen mindenkire rosszul erőltet rá. Odette neve a horror rajongóknak biztosan rémlik, ő volt
A túlvilág szülöttének főszereplője, ezen kívül nem sok villanást láthattunk tőle eddig. De talán a rettentően ellenszenves JJ szerepe meghozza neki a sikert.
Vígjáték, de ne számítson senki rekeszizom szakadásra. Inkább egy könnyes-taknyos mosolygás várható el az egész filmtől. Aranyos helyzetpoénok, amik legalább nem teljesen kiszámíthatóak. Igazi elsőrandis romcom, ideális kelléke lehet egy leánybúcsúnak is, de ha csak egy könnyed semmiségre vágyunk, akkor is megfelelhet, bár a történet mindenkinek lehetőséget adhat arra, hogy átgondolja fiatalkori tévedéseit. Valamennyi karakter óriási jellemfejlődést mutat a film végére, hősies pillanatok, amik még a legszőrösebb rockert is meghatnák. Különleges, amikor a jó és a rossz nem elkülöníthető, a „jó” is elnyeri méltó büntetését, a „rossz” pedig a mennybe megy, egy kicsit.