Le Jardin de Paris

Előre szólok, hogy a Párizs kertje nem rossz hely. A konyhában érezhetően igyekeznek, a felszolgáló is töri magát, kedves, meg minden. A Párizs kertje mégsem jó hely, vagy legalábbis nem olyan kimagaslóan jó, mint azt az árképzés hinni engedi. A kínálat ugyan egységes, ám az egyes fogások még mindig túlságosan bonyolultak, a különleges alapanyagok halmozása pedig nem minden esetben eredményez különleges végeredményt, hiába szeretnék sokan azt hinni.

A pástétom válogatás igényes, izgalmas: egyértelmű a minőségi alapanyagokra való törekvés, szép állagú, intenzív ízű szeletek kerültek a tányérra. A hagymaleves csalódás. Az utóbbi időben még mindig ez volt a legközelebb ahhoz, amit egyáltalán hajlandó vagyok francia hagymalevesnek tekinteni, az ízkarakter is teljesen rendben van (tehát alapléből, előírás szerint, megfelelően fűszerezett, sűrű, hagymás lé, a tányér mellett két szelet pirítósra olvasztott sajt), sőt, amikor odafigyelünk, kifejezetten szép és intelligensen összeállított ízű levessel állunk szemben. Sajnos azonban annyira gyenge és híg a lé, annyira nincsen semmi tartása, ereje, hogy tényleg megfeszített koncentráció szükséges ahhoz, hogy az ember élvezni tudja. Márpedig olyan sokáig, amíg az a tányér tart, én nem bírok koncentrálni. Mondjuk nem is akarok. Másik probléma, hogy a pirítósra sokkal karakteresebb sajtot kell olvasztani, hogy annak a zamata szépen összesimuljon a levesével. Ez így kevés.

 

Az entrecot (aka hátszín) hibátlanul készült angolosra, a hús minősége nem vág földhöz, de nem is okoz csalódást, tisztességes és átlagos vágás. A mellé adott burgonyapürében a szarvasgomba egyáltalán nem érezhető, a fényezett rókagomba viszont jól megy a húshoz, kellemes ropogósságot sikerült neki adni, bár egyértelműen nem friss. Óriási hiba, hogy a hús mellé adott mártás pontosan ugyanaz, mint amit a másik tányéron találunk. Ez mindenképpen a szakács lustaságára vagy fantáziátlanságára utal, mert igen nehéz elképzelni, hogy a marhához is és a lassan készített malaccsászárhoz is pontosan ugyanaz a savanykás vörösboros mártás passzol a legjobban. Hogy aztán a mártás nem igazán lóg ki egyik tányérról sem, csak azt mutatja, hogy még ahhoz sem elég karakteres, hogy határozottan passzoljon, vagy ne passzoljon valamihez.

A másik főétel egy malaccsászár, ami az étlap állítása szerint lassan készült. Hogy ez mit takar, az nem világos, ha zsírban abálást, akkor annak nem túl erős, a hús ugyanis kissé kiszáradt és nyoma sincs rajta a konfitálás előnyeinek. Persze lehet, hogy az utólagos pirítással rontották el a dolgot. A tányér másik végén elhelyezett Jakab kagyló jó ugyan, de teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen: semmiféle kapcsolata nincs a császárral, sem a tányér többi elemével. Hogy minek van ott, rejtély.

Le Jardin de Paris

I. ker., Fő u. 20.
Tel.: 201-0047

Étel: 7
Kiszolgálás: 7
Ár/érték: 5

Menü:

Válogatás a ház pástétomaiból:    2200 Ft
Francia hagymaleves:    1100 Ft
Lassan készült malaccsászár Szent Jakab kagylóval, kucsmagombás derelyével:    4200 Ft
Entrecote Pavé szarvasgombás bpulengere burgonyával fényes rókagomba mártással: 3300 Ft