Kritika -Kutyaszálló

Habkönnyű szorakozás a tizenkét év alattiaknak, és kőkemény megpróbáltatás a kísérőknek. Nagyjából ez a forgatókönyve a "gyerek meg a delfin megmentik a világot" típusú filmeknek. Szerencsére a Nancy Drewként megismert Emma Roberts legújabb mozija ennél picit több szórakozást ígér.

Andi és Bruce, a széllelbélelt testvérpár nevelőotthonba kerül; ám ami ennél is rosszabb, házi kedvencüket, Pénteket nem vihetik magukkal. A kutyaotthon-keresés azonban még korántsem ér véget a négylábú elhelyezésével: a kölykök elhatározzák, hogy a város összes kóbor kutyájának hajlékot emelnek.

Egy elhagyott szálloda tökéletesen megfelel a terv megvalósítására. A Kutyaszálló ettől fogva nem csupán árván maradt, magányos kutyuk otthona lesz, hanem a két szeretetéhes kisgyereké is. Ám - ahogy az lenni szokott - mindig van valaki, akinek a cukorszirupos boldogság csípi a szemét, így mindent elkövet, hogy a négylábúakat és a tesókat elválassza egymástól.

Félelmetes, hogy amikor kutyák vannak a mozivásznon, mennyivel keményebben kell dolgozni az ember-színészeknek. Egy cuki eb kétségkívül minden figyelmet elvesz egy kevésbé cuki humanoidtól. A klasszikus vasárnap délutáni családi film leginkább azoknak jelent majd felhőtlen kikapcsolódást, akiknek nincs otthon igazi, háromdimenziós háziállatuk, és azoknak a szülőknek jelenti majd a legnagyobb megrázkódtatást, akiknek ezután minden nap rágja a fülét a gyerek, hogy márpedig ő kutyát kér a szülinapjára. Lehetőleg egyszerre negyvenet.

- Steiner Kristóf -