Kritika - Spancserek

A Spancserek nem olyan rossz, mint a címe alapján gondolnánk, de nem is különösebben jó. Olyan semmilyen, vagy annál egy fokkal rosszabb. Már a sztori se nagy durranás: Peter azon kevés férfiak egyike, akiknek sikerül megtalálniuk a tökéletes nőt – Zooey szép, okos, önálló, ráadásul ahelyett, hogy a fiúján lógna, van saját élete is. Peternek ezzel szemben nemcsak, hogy saját élete, de barátai sincsenek, ami egy férfire nézve elég nagy szégyen, így őrült „sprandizásba” (vagy valami ilyesmi) kezd, hogy a tökéletes nő mellé megtalálja a tökéletes barátot is. A többit ki tudjuk találni.

A prekoncepció alapján a film jónak ígérkezett: Paul Ruddnak és Jason Segelnek minden komikusi tehetsége megvan hozzá, hogy egy ilyen lapos sztorit is elvigyen a hátán, de John Hamburg jól kibabrált velük. A Derült égből Polly és a Jószomszédi iszony (tessék, már megint egy idióta szójáték) forgatókönyvírója sehogyan sem bírt magával, csak azért is elejtett néhány hányást, fingást, kutyaszart, miegymást. Nem túl ordenáré módon, de úgy, hogy az igényes vígjátékra vágyóknak épp elég zavaróak legyenek ezek a kis intermezzók, ennek pedig a fent említett színészek isszák meg a levét. Az általuk játszott hétköznapi és viszonylag visszafogott karaktereknek egyszerűen nem állnak jól ezek a félóránkénti tökvakarászások, amik mindig akkor zökkentenek ki minket, mikor már kezdenénk azt hinni, hogy kellemesen szórakozunk.

A Spancserek tökéletesen igazolja azt a mondást, miszerint a kevesebb néha több. Vagy azt, hogy ha már lúd, legyen kövér. Vagy kevesebb altesti poént, vagy lényegesen többet, de ezt ne, ha kérhetnénk.

– aa –

I Love You, Man (2009)
Rendezte: John Hamburg
Szereplők: Jason Segel, Paul Rudd, J.K. Simmons, Jaime Pressly, Jon Favreau
Hossz: 104 p
Forgalmazó: UIP-Dunafilm