Kritika - Oly sokáig szerettelek

Böriből jöttem

Most már biztos, hogy az Akadémia tagjai a tavalyi év nagy részét átaludták mozizás helyett, mivel Sally Hawkins mellett 2008 másik legjobb női alakítását is teljesen figyelmen kívül hagyták.

Frissítve: 2009. 04. 22. 09:30

Kritika - Oly sokáig szerettelek
Kristin Scott Thomas olyan visszafogottsággal és apró, mégis sokatmondó gesztusokkal játssza a tizenöt börtönév után szabaduló Juliette-et, hogy alakításának mélysége biztosan nyomot hagy nézőjében. A drámát nem harsány veszekedésjelenetekkel és sírásokkal éri el, mint sok kolleginája, ám a szeméből mindig világosan kiolvasható figurájának lelkiállapota, és erre tényleg csak a legnagyobbak képesek.

Az elsőfilmes Philippe Claudel bátran bízta rá magát főszereplőnőjére, aki sokszorosan meghálálta a bizalmat. A rendező egyszerű eszközökkel, a túlzott formaiságot hanyagolva visz minket Juliette belső utazására, melynek során az éveken át a világtól elbújó lélek kénytelen újra megbarátkozni az emberekkel, és titkát megtartva beilleszkedni a társadalomba. Ez nem könnyű, ugyanis gyerekgyilkosság szárad a lelkén, és ez egy olyan titok, amelyről értesülve mindenki elfordul tőle. A húga az egyetlen, aki megbízik benne és szállást biztosít neki, de nehéz az emberek előtt eltitkolni, hogy Léa miért nem beszélt még a nővéréről soha korábban.

Az Oly sokáig szerettelek az élet újrakezdésének kérdéseit boncolgatja, és közben azt is kifejti, hogy ez csak a múlttal szembenézve lehetséges, és ezt akkor is szépen meséli el, ha ebben nem vélünk felfedezni semmi újdonságot.

– Tulu –

Il y a longtemps que je t’aime (2008)
Rendezte: Philippe Claudel
Szereplők: Elsa Zylberstein, Kristin Scott Thomas
Hossz: 117 p
Forgalmazó: Odeon
 


Forrás: EXIT