Kritika - Moszkva, Belgium

A kapuzárási pániktól meghülyült férfiak által gyerekekkel magukra hagyott nők mostanra nem hogy a valóságban, de lassan a vásznon is kezdenek közhelyszámba menni. Mert az élet ilyen: huszonévesen még hisszük, hogy megtalálhatjuk az igazit, aztán – mivel illúzióink és fiatalságunk is mulandó – legtöbbünk idővel házasságot, ezzel együtt számos kompromisszumot köt. Ha pedig rájövünk, hogy mindez nem működik, végül nem marad más, mint a csalódás, a gyerekek és közös életünk ledőlt romjai.

Matty, a negyvenes családanya épp valahol e romok mélyén igyekszik magára találni, mikor véletlenül beletolat a mögötte álló kamionba. Nem is sejti, hogy a sofőr, Johnny lesz az, aki nemsokára felpiszkálja szunnyadó nőiességét. A főhősöket alakító Barbara Sarafian és Jurgen Delnaet magától értetődően természetes játékukkal, nüansznyi rezdüléseikkel olyan rejtett igazságokra is képesek rávilágítani, amiket a hasonló amerikai rom-komokban hiába keresnénk. Cristophe Van Rompaey filmje olyan, mintha egyszerűen kisétált volna az utcára, és ott megkereste volna meg az első megcsalt, elhagyott nőt, és egy héten keresztül filmezte volna; a különbség az, hogy nem mindenkiben van annyi kurázsi és humorérzék, mint Mattyban, ami rengeteg vicces helyzethez vezet, ilyen értelemben tehát egyszerű sorábrázolásnál mégis sokkal több. A remekül eltalált mellékszereplőkről – például Matty nagykamasz lánya – nem is beszélve.

A Moszkva, Belgium banális, de megkapó története, hétköznapi, melegszívű karakterei és számos derűs pillanata valami olyasmit sugároznak, amire mindannyiunknak óriási szüksége van: reményt. Mert az igazi nem illúzió, csak tudni kell kivárni.

– aa –

Aanrijding in Moscou (2008)
Rendezte: Christophe Van Rompaey
Szereplők: Barbara Sarafian, Jurgen Delnaet, Johan Heldenbergh
Hossz: 102 perc