Kritika - Kutyagumi

Egy másik barátom – aki szintén kiváló megfigyelő – megjegyezte, hogy ha az ember betegen fekszik otthon, a tévétársaságok valamiért pontosan tudják, hogy kutyás ifjúsági filmet kell adni a tévében. Igen ám, csakhogy ha elmúltunk tizenkét évesek, ezek az eb-moviek kizárólag a lábadozás óráiban bírnak élvezeti értékkel. Őszintén… szerintem a videotékások már fizetnek is annak, aki kikölcsönzi a Beethovent vagy a Lassie hazatért.

John (Owen Wilson) és Jenny (Jennifer Aniston) valamilyen szürreális oknál fogva azt hiszik, hogy ha készek adaptálni egy kutyát, a gyermekvállalás sem jelenthet gondot. A tesztbébi tehát egy négylábú személyében toppan be az életükbe, és kiszámítható módon alaposan felforgatja azt. Ha valaki esetleg nem ismerné a kutyák működési elvét, annak meglepetést okozhat, hogy az állatot nevelni és tanítgatni kell; amíg pedig elsajátítja a tőle megkövetelt képességeket, sok galibát okozhat: rág, rombol, ugat, kapar, ürít, felzabál… Marley, a kiskutya hamarosan megnő, és – bár a szerelmesek már egy emberszabású kölyköt idomítanak – a nagytestű eb még mindig kétszer annyi törődést igényel, mint a csöpp csecsemő.

Az ördög Pradát visel és a Szex és New York sorozat rendezője, David Frankel valószínűleg meggajdult, hogy ezt bevállalta. Owen Wilsonról leginkább annak kapcsán hallunk, hogy öngyilkos akar lenni Kate Hudson miatt, Jennifer Aniston pedig idestova öt éve kizárólag azzal kerül címlapra, hogy bizonygatja: már rég túl van Brad Pitten. Mi vár még ránk? Szabadítsátok ki Willyt 4, főszerepben Udóval a Klinikából? Vagy újra összeáll a Bestiák?!

– Steiner Kristóf –

Marley & Me (2008)
Rendezte: David Frankel
Szereplők: Jennifer Aniston, Owen Wilson, Alan Arkin, Eric Dane, Kathleen Turner
Hossz: 115 p
Forgalmazó: InterCom