Kritika - Külvárosi mulató

A II. Világháború előtti mulatókkal és kabarékkal teli Párizs számos francia filmest késztetett már nosztalgiázásra, és a Külvárosi mulató a felszínen futó történetek ellenére leginkább múltidézésre szolgál. A régi sanzonok és idejétmúlt kabarétréfák világa mai szemmel nézve leginkább a Mikroszkóp színpad-féle olcsó népbutításra hajaz, így nehezen érthető az ezt körbeölelő nosztalgia. A filmet nézve azonnal látszik, hogy ügyes iparosok munkája, akik szép képekben elevenítik fel a harmincas évek francia fővárosát, sőt a történetalkotók még arra is vigyáztak, hogy a jobb- és baloldali politika összecsapása se maradjon ki a sztoriból.

A Faubourg negyedben található régi mulató újbóli felvirágoztatására fog össze néhány jó barát, akiket a kezdeti sikertelenségből egy fiatal és üdítően tehetséges énekesnő, valamint egy öreg, de még mindig tettvágyó dalszerző húz ki a csávából. Persze gengszterekből, jobboldali szimpatizánsokból, baloldali munkásokból, sőt szerelmi szálból sem szenvedhetünk hiányt, a filmet pedig keretbe foglalja egy gyilkosság, melynek körülményeire és áldozatára csak az utolsó percekben derül fény. Barratier ráérős tempóban mesél, rengeteg színpadi mulatójelenetet beiktatva, ám filmje a míves megmunkáltság ellenére már most poros darab.

– Tulu –

Faubourg 36 (2008)
Rendezte: Christophe Barratier
Szereplők: Clovis Cornillac, Gérard Jugnot, Kad Merad, Pierre Richard
Hossz: 120 p
Forgalmazó: SPI International Magyarország