Kritika - Crank 2 – Magasfeszültség

Elektrosokk

Ha egy film nyitójelenetében a főhős több száz méterről zuhan Los Angeles betonjára, és különösebben nagy kár nélkül túléli azt, a rendező ezután már bármit megengedhet magának.

Frissítve: 2009. 07. 01. 08:30

Kritika - Crank 2 – Magasfeszültség
A logika és az értelmes sztoriépítés ezek után nem lehet elvárás, hiszen már a felütés megmutatta, hogy efféle célokat nem tűztek ki maguk elé az alkotók. A Crank – Felpörögve 2006-ban elképesztő iramot diktált, és az abszurd és erőszakos jelenetek sorával szinte földbe döngölte a nézőt; az pedig köztudott, hogy egy folytatásnak mindig mindenből többet kell nyújtania.

A második rész abban az értelemben már abszolút a pornófilmekre hajaz, hogy a férfi nézők legprimérebb ösztöneit veszi célba, és ezek kényeztetésén túl nem is törődik semmi mással. A Crank 2-ben minden nő dögös, ledér ruházatú és könnyűvérű, a kocsik gyorsak és szépek, az erőszak pedig mindent átitat. Igazi húspiacot láthatunk a vásznon, de az alkotók gondoskodnak róla, hogy ezt egy percig se vegyük komolyan. A figurák csak karikatúrák, tehát a kivégzésük senkinek sem fáj, sőt a legtöbb esetben kifejezetten vicces halált halnak (fej a medencében, shotgun a fenékben…), a pornószínészek sztrájkja vagy az újabb nyilvános szexjelenet pedig kifejezetten erős pillanatok.

A rendezőpáros már az első részt is dinamikusan vágta meg, és ez most sincs másként, amire még ráerősít Mike Patton izgalmas, keményrock-alapú filmzenéje is, tehát annak ellenére, hogy a film kevés pénzből (húszmillió dollár) készült, ez egyáltalán nem látszik rajta. A Crank-sorozat kétségtelenül Jason Statham akciófilmes munkásságának legfényesebb csillaga, ami várhatóan ezután sem fog leáldozni. Mi, nézők pedig rendkívül élvezzük a film minden percét, még ha néha el is szégyelljük magunkat ezért.

– Tulu –

Crank: High Voltage (2009)
Rendezte: Brian Taylor, Mark Neveldine
Szereplők: Jason Statham, Amy Smart, David Carradine
Hossz: 96 p
 
 


Forrás: EXIT