Kritika - Az admirális

Amikor jöttek az elvtársak

Az orosz (akkoriban még szovjet) történelmi drámákról néhány generáció sok tapasztalattal rendelkezik mifelénk, de Az admirális még őket is meglepi majd. Már az sokat elárul, hogy a film egy 20th Century Fox logóval indít.

Frissítve: 2009. 09. 23. 07:30

Kritika - Az admirális
Az oroszok ezúttal Hollywood nyomdokain haladva nyúltak saját történelmükhöz, vagyis a Pearl Harbor – Égi háború és a Doktor Zsivágó hatása alatt maguk is egy monumentális love storyt akartak bemutatni, ami átnyúlik a történelem viharain. Ez bizonyos szempontból sikerült, bizonyos szempontból pedig nagyon nem. Az admirális első felében látható 1. világháborús tengeri ütközetek szemkápráztatóak és izgalmasak, és bármikor felveszik a versenyt bármelyik hasonló amerikai társukkal, és ha tömegeket megmozgató jelenetekről van szó, az oroszok ebben verhetetlenek (ráadásul ők ezt nem CGI-jal, hanem statisztákkal érik el). Amikor viszont a nagy érzelmek bemutatására kerülne sor, hiába igyekeznek utánozni Hollywoodot, egyszerűen túl távol áll a lelkiviláguk attól, hogy átcsúszhassanak a giccstartományba, de ez így van jól.
 
Az admirális akár amerikai film is lehetne a nagy októberi forradalomról, ha a szereplők nem végig a teljes nevükön szólítanák egymást, és ha a színészek még a legérzelmesebb jeleneteket is nem rendkívüli visszafogottsággal és hidegséggel játszanák végig. Szerencsére pont ezek a nüansznyi különbségek adják meg számára azt az egyedi ízt, ami miatt érdemes vele egy próbát tenni.

– Tulu –

The Admiral (2009)
Rendezte: Andrei Kravchuk
Szereplők: Elizaveta Boyarskaya, Konstantin Khabenskiy, Sergey Bezrukov
Hossz: 124 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
 


Forrás: EXIT