Kritika - A pankrátor

Darren Aronofsky rendező formailag túlburjánzó korábbi művei után kis költségvetésből forgatta le végtelenül letisztult filmjét a kiöregedett pankrátorról, aki egy szívroham következtében kénytelen véget vetni karrierjének. A tragédia ráébreszti, hogy a magánélete régóta romokban hever, sőt szinte nem is létezik, hiszen mindenki elidegenedett tőle, aki csak fontos volt a számára.

A pankrátor a legkiválóbb mozi, amit a férfiak kapuzárási pánikjáról valaha készítettek. Az igazi nagyvilági macsóéletet élő férfi ötven után kap észbe, és rájön, hogy eddigi kicsapongó életmódja nem tarthat örökké, ráadásul teljesen egyedül van a világban. Persze ahhoz, hogy mindez működjön, kellett egy kiváló színész, aki ezt hitelesen tudja tálalni a nézőknek. Mickey Rourke saját élete és karrierje annyira rímel Randy „The Ram” Robinsonéra, hogy nála tökéletesebb választás nem is létezik (pedig egy időben Nicolas Cage is esélyes volt a szerepre).

 

A színész érezte, hogy élete lehetőségéhez jutott, hiszen a kilencvenes években nemcsak a szakmájában írta le magát, hanem az emberi kapcsolatait is tönkretette, így a szereppel való azonosulása már-már félelmetes. Ilyen erőteljes alakítást már nagyon rég nem láthattunk a vásznon, így hiába játszódik a film a hazánkban kevésbé ismert pankráció nevű sport kulisszái mögött, az emberi drámák miatt mi is könnyen azonosulhatunk vele.

Aronofsky brillírozó főszereplője segítségével megmutatja, hogy mennyi meló rejtőzik a látszólag könnyed és megjátszott küzdelmek mögött, így nemcsak egy kiváló színészt hoz vissza a köztudatba, hanem kalapot emel egy alábecsült sportág előtt is.

– Tulu –

The Wrestler (2008)
Rendezte: Darren Aronofsky
Szereplők: Evan Rachel Wood, Marisa Tomei, Mickey Rourke
Hossz: 111 p
Forgalmazó: Fórum Hungary