Jinan, az észak-kínai katlan

Bár Pekingtől csak 350 km-re fekszik (délre), mégis egész éjszaka utazunk. A négy alvóhelyes fülke kicsi, de tiszta. Nem így a mosdó, ami tágas, de koszos. A vécét viszont használhatatlannak tituláljuk: pottyantós. Túléljük, pedig rengeteg sört vettünk a mozgóárustól. Ez az asszonyság különös teremtmény egyébként, mert egyéb szolgáltatásokat is kínál hímnemű társainknak, és a visszautasítás sem tántorítja el az újabb ajánlattételtől.

A kora reggeli szürkeségben lehangoló az érkezés, pláne, hogy nagy a nyüzsgés a pályaudvaron, és tolakodóan körbevesznek a kíváncsiskodók. Egészen más karakterek, mint Pekingben. A buszon egyikünk egykedvűen kérdezi a tolmácstól: „Ez mekkora?” „5-6.” Mármint millió. Ezen már csöppet sem csodálkozunk, mint ahogy sok egyéb máson sem a bő egy hét elteltével. A szállodában pl. nincs semmi reggeliszerű étek. Az ebédnél az egyre-másra érkező fogások mindegyike mozog. A soksávos sugárúton egymást érik a formás felhőkarcolók és luxusüzletek, ám az innen nyíló mellékutcák zordak és nyomorultak. Mégis valahogy itt történik az élet: az asszonyok az utca csatornáiban mosnak, és ide is teregetnek, a férfiak pedig kártyáznak.

Telefonálni pultokra kihelyezett készülékeken lehet errefelé. Mindenki árul mindent. Egymást érik a minimál kifőzdék, a kis szutykosok. Gőzölögnek a bambuszpárolók, kóstolgatunk ezt-azt: skorpiósaslikot, régi olajoshordóban sütött édesburgonyát, kabócát. Ha az étel forró és frissen sült, nem kell aggódnunk a higiéniai problémák miatt.

Amikor aztán elfáradunk a sűrűben, a Daming-tó felé vesszük az irányt. Ez elég klassz, a partján kis fedett folyosókkal, pagodákkal, kertecskékkel, templomokkal, nem beszélve arról, hogy a tavat gyakorlatilag befedik a lótuszvirágok. Az óriáskerék és a néhány céllövöldeszerű stand azért képes megzavarni a nyugalmat, amelyre igazán a város délkeleti részében lelünk a háromszáz méteren magasodó, mélyzöld fenyőfák borította Ezer Buddha-hegyen. A nyugalom elnyerésétől azért elválaszt a több mint egyórás lépcsőmászás. A hegyoldalban tényleg vagy ezer Buddha-szobor sorakozik. Pazar. Ugyanezzel a jelzővel illetjük azt a meghatározhatatlan méretű éttermet is, ahová vacsorára ülünk be. A parkoló akkora, hogy nyitott négykerekűk cirkálnak és szállítják a vendégeket. Ha azt állítjuk, hogy pár ezren biztosan elférnek itt, nem viccelünk. Egy komplett játszóteret is rittyentettek belülre. A kiszolgálás gáláns, az ételek káprázatosak. Lenyűgöző és lehangoló így fér meg egymás mellett ebben a katlanban.


Tipp:
Jinan a csúcsszínvonalú kínai akrobatika egyik fellegvára. Káprázatos még annak is, aki már gyerekkorában sem állhatta a cirkusz világát.

Web: www.travelchinaguide.com/cityguides/shandong/jinan
www.chinats.com/jinan

– mayday –