George Clooney a mai, John le Carré a 30 évvel ezelőtti politikáról húzza le a vizes lepedőt, de érkeznek szörnyek mindenféle stílusban, meg egy dunaújvárosi gyerekfilm Mr. Holmesszal.
George Clooney fejlődése, pályája irigylésre méltó, nemcsak sikereit, de elmélyülését tekintve is - a Vészhelyzet dokijából már rég egy politikára, közéletre fogékony, társadalmilag felelős alkotó lett (művészt azért még túlzás lenne mondani). Olyan közérdeklődésre számot tartó filmeket csinál (színészként, rendezőként), amik eltitkolni vagy homályban hagyni vágyott témákat feszegetnek Iraktól óriás cégek csalásain és embertelenségén át a politika kéngőzös mocsaraiig.
Ez a film már a(z angol) címében is a történelem, hatalomtechnika kevésbé szimpatikus idejét idézi meg: március idusát, azaz Julius Caesar megölésének napját.
Te is fiam, Brutus? - az árulás, a hátbatámadás jelmondata ez, és valami hasonló a témája az elnökválasztási kampány idején játszódó történetnek is, melyben a fiatal, tapasztalatlan Stephen Myers (Ryan Gosling) ajánlatot kap a másik oldal elnökjelöltjétől. És ezáltal belekeveredik egy csúf cselszövésbe is, ami során súlyos döntéseket kell meghoznia. El kell tudniillik árulnia olyanokat, akik bíztak benne. így működik ugyanis a politika, mondja Clooney, de azért, hogy a végére a nézők azért odarakjanak egy kérdőjelet. Súlyos kérdések, és mellé sztárparádé Clooneytól Philip Seymour Hoffmanig, Paul Giamattitól 2011 legmenőbb színészéig, Ryan Goslingig.
A franciák már csak ilyenek, állandóan Hollywoodot öltik magukra, most is összegereblyéztek valamit Az operaház fantomjából, a King Kongból, rászórtak némi Párizst, francia humort, meg 3D-animációt, és adtak hozzá pár dalt - kész is egy felejthető film, amely megint azért csúszik el, mert olyan nagyon sikeres akart lenni, de csak erőltetett lesz. Egy fiatal mozis barátjával elkeveredik egy laboratóriumba, ahol véletlenül szó szerint óriást csinálnak a bolhából. Az állat hamarosan rémként jelenik meg a helyi médiában (a 20. század elején vagyunk), de leginkább a prefektus politikai céljai miatt, hisz nem is követett el semmit (speciel egy kétméteres bolha láttán én sem a humánus oldalamat venném elő). Mi lesz a bolhával, akit ellen majdnem mindenki összeesküdött, kivéve hőseinket, akihez egy lokál csinos énekesnője is csatlakozik?
A gyerekeknek egyszer megnézhető film zenéje ellenben elég jó lett - -M- és Vanessa Paradis közös munkája.
Guy Ritchie filmje, a Sherlock Holmes 2. hetek óta vezeti a nézettségi listákat a magyar mozikban, tán erre a hajóra fel tud kapaszkodni Bernáth Zsolt nagyon szimpatikus film, mely a saját forrásból készülő magyar filmek listáját gyarapítja. Két gyerek Sherlock Holmes-osat játszik, ám kiderül, hogy egy furcsa bűnügyre leltek: gyerekek tűnnek el, majd kerülnek meg, de mintha kicserélték volna őket - és mindebből a felnőttek semmit sem látnak. A konkrét bűnügyi történeten túlmutató üzenettel is bíró film a 80-as évek sikeres tévés gyerekfilmjeire épít képileg, dialógusaiban - és ez egy értékes hagyomány a Legyél te is Bonca!-tól az Égigérő fűig.
Kémtörténet a 70-es évekből, de nem a James Bond-vonalat követve, hanem a valódi hidegháború gerincet karcoló hideglelésével. Tomas Alfredson John le Carré volt hírszerzőből lett sztáríró kémregényét filmesítette meg - szövevényes és nem túl szívderítő történet fakó, enyhén hullaszín képekkel, amelyekből az elembertelenedés bűze árad. A rendező tökéletesen felépíti a korabeli világot (és filmjét), és könyörtelen, középlassú ritmusban mondatja el a kiváló színészeivel Gary Oldmantől Colin Firthig ennek a lélekölő háborúnak a lelki krónikáját.
Az Underworld filmek olyan szívósak, mint egy vírus: mikor azt hittük, túl vagyunk rajtuk, valami mutálódó formában ismét ellepik a mozikat. 2003-tól indult a csapás, amelyben Kate Beckinsale feketében, érdekes hajvágással tesz rendet, és mindig valamilyen más vonatra kapaszkodva érkezett a következő adag. Most a mindent elöntő Twilight-főzelék adta az apropót, a 3D-t már meg sem kell említeni.
A 12 évig fogságban tartott Selene kiszabadul, hogy megtalálja félig vámpír, félig vérfarkas lányát (ennyire pofátlanul üzenni a Twilight-generációnak már több a soknál), és, hogy felvegye a harcot... mindenkivel. A történet lényege egyébként nem a cselekmény, hanem a számítógépes grafika, amelynek fejlődését remekül példázza ez a franchise - hogy valami jót is mondjunk róla.