Mivel bezárt a Bem, az odaszokott budai törzsközönség mostanában a megfelelő alternatívát keresi. Egyik lehetőség számukra a 17-es villamos fordulójában nyílt Híd Bisztró. Mivel eddig csak a felette őrködő, méretes tölgyfát láttuk, mi is megnéztük közelebbről.
Nem tudom milyen exkluzív energiát biztosít egy hídfő, de a vendéglátósok valamiért imádnak oda települni. Eddig a
Margit-hidat Pesten gyorsétterem és bank zárta le, Budán meg az a „Przemysl-szobor” ékeskedett, amiről csak a történelem szakosok tudják, miért is áll ott. Miután a 17-es villamos már nem tesz meg egy teljes kört a végállomásnál, felhasználhatóvá vált a sínnel körbefuttatott dombocska is. Erre a területre csapott le két házaspár, akik balatoni rutinjukat felhasználva igyekeznek kielégíteni a vendégkör igényeit május elseje óta.
A már említett tölgyfa egyébként tényleg hatalmas, és a komoly autóforgalom ellenére
valóságos oázist varázsol a törzse köré. Ezért
a Híd bisztró nem is igyekezett túlkoncepcionálni a dizájnt, hanem a hűsítő árnyékot felszórta némi fehér kaviccsal és
barátságos kerthelységet alakított ki. Az üvegfallal körbevett, fedett részben található a pult, továbbá néhány extra asztal eső esetére (illetve, ha minden igaz, nemsokára bőrgarnitúrával fogják körbefuttatni a sarkokat).
A bisztró öndefiníció arra a hozzáállásra utal, hogy ugyan
van grill-konyha, különböző saláták és napi menü is (külön összeállítással a vegáknak!), de nincs abrosz és tíz-féle desszertvilla. Másik oldalról nézve,
mint söröző/kávézó is abszolút fesztelen és
igényes. Aki a Bem gyilkos gitárzúzdájától hangos barátságosságra vágyik, az itt csalódni fog amikor meghallja, hogy csak
Benson pötyög a rádióban, sőt, a korsó sörre félrerakott pénze is csak egy pohárra lesz elegendő. A mozi kávézó-részét szerető támogatók viszont könnyedén elvegyülhetnek a többi harmincas budai értelmiségi között. (Ami úgy látszik már meg is történt, hiszen nemrég felbukkant a Bemben jól bejáratott kávé-bérlet.)

Ami hiányzik a
Híd Bisztró repertoárjából, az az élőzene. Milyen jól passzolna egy-egy jazz-trió a koncepcióba! – de sajnos a lakókkal kötött szerződés értelmében nem szabad hangoskodni. Ha minden igaz, ősszel nyílik majd valami kiállítás-féle a fedett részen, kihasználva az üvegfalak adta felületet, ami ha összejön, jó, de persze nem kell mindenhova, mindenáron képzőművészetet erőltetni.
Ha jobban belegondolunk, egy laza estebédhez, vagy egy baráti sörözéshez tökéletesen elég a tölgyfa nyújtotta pozitív kisugárzás. Ha a bisztró stábja továbbra is rugalmasan illeszkedik a törzsközönség igényeihez, pár éven belül
a környék egyik legbiztosabb pontjává válhat. (Például meggyőződésünk, hogy ha éjfél után is nyitva tartana, a rapszodikusan zseniális/elviselhetetlen Calgary-ból is elcsípne néhány vendéget.)
Híd Bisztró Nyitva: minden nap 8ó-24ó, vasárnap 9ó-tól
Margit-híd, budai hídfő
korsó Soproni: 450 HUF