A drogos és fegyverőrült amerikai megtér, és árvaházat épít Afrikában. Legitimálhatja-e az erőszakot a jó cél?
hirdetés
Frissítve: 2011. 12. 29. 10:29
Sam Childers igazi nehézfiú. Droggal és fegyverre üzletel, motoros cimboráival sörözik, amíg az asszony a gogobárban keresi a bugyibavalót. Le is csukják. A sittről szabadulva folytatná addigi életét, csakhogy nője közben rátalált Jézusra. Samben a kezdeti düh lassan átalakul a felismeréssé: neki is szüksége van a megváltásra és egy új életre. Dolgozni kezd, házat vesz, majd Afrikába utazik önkéntesként árvaházat építeni. Szudánban aztán találkozik a polgárháború legsötétebb arcával: éhező, elrabolt, megnyomorított gyerekekkel. Megváltást keresve őrlődik a jézusi tanítás és fegyverek szava között, mígnem modern keresztes lovagként felveszi a harcot a kegyetlen milícia (LRA) ellen.
A valós személy és események által ihletett történet amellett, hogy ismét reflektorfénybe állítja az elfelejtett kontinensen élők nyomorúságos helyzetét, az önazonosságról is szól. Childers nem válik a szelídség fehér ruhás apostolává – megmarad dühöngő bikának. Ám míg korábban haragja céltalan villámcsapásként sújtotta a körülötte levőket, most már az árvák védelmében emeli fel a géppisztolyt. Csakhogy az ellenség sorai is tele vannak gyerekekkel.
Sam szerepében Gerard Butler (300, P.S. I Love You) látható, aki kísértetiesen emlékeztet Russel Crowe-ra. A haragmenedzsmentre igencsak rászoruló figurát mintha ráöntötték volna, bár pálfordulása kissé elnagyoltan megy végbe. A legjobb heroinos barátként feltűnő Michael Shannon (A szabadság útjai, Gengszterkorzó) és a feleséget alakító Michelle Monaghan (Mission:Impossible III., Forráskód) viszont kiválóak.
A nehéz témát meglehetősen hatásvadász módon és szájbarágósan dolgozza fel Marc Foster (Szörnyek keringője, Papírsárkányok, A Quantum csendje) életrajzi filmje. Megcsonkolt gyerekek, sok vér, felégetett falvak szembesítenek a világ túlfelén naponta megtörténő szörnyűségekkel. A látvány se nem dokumentarista, se nem vérnarancs fényben úszó naplementés. Inkább akciófilmes klisék mellett döntött a rendező és a producerek, talán mert ez a forma vonz elég nézőt. Az életút elég érdekes önmagában is, Isten útjai pedig kifürkészhetetlenek. Ki tudja, talán ez a film késztet majd valakit arra, hogy felkeljen a fotelből, és tegyen valamit a megalázottakért és megszomorítottakért.
Kinek ajánljuk?Akik komolyabb lelki motivációra vágynak az ünnepi tespedés után. Akik az Ószövetség szemet szemért elvében hisznek.
Kinek nem ajánljuk?Akik allergiásak a hatásvadászatra.