Ferenc napi búcsú
Egyszer minden búcsú ideje eljön…
Búcsú napján tilos a szomorkodás. Ilyenkor örülni kell, körhintázni, szívből drukkolni, hogy palacsintasütőjével jól lecsapjon a fekete ördögökre Vitéz László, és illik vattacukrot majszolni. Csak búcsúzni nem szabad!
Frissítve: 2009. 10. 02. 06:31
Mi már a hétvégén jártunk búcsúban. Rendes falusi búcsúban, nem holmi városiban, ahol a körhintán a lányok piros masnis copfja száll a szélben, ahol kacagásuk egészen a Tarna parti jegenyefák csúcsáig ér.
Szép ott minden, komolyan, még az árusoknak is elhiszem, hogy soha vissza nem térő alkalom, ha háromezerért 18 bakugan golyót veszek a srácoknak, és tényleg megköszönöm, hogy a kimért gumimacikhoz jó egészséget kíván az eladó.
Hogy miért? Mert ez a búcsú nekem gyerekkorom óta a nagybetűs volt a sorban, más hozzáfoghatót nem ismertem. Ez volt a nyár utáni első alkalom, hogy újra visszamehettem szabad kalandozásaim helyszínére, Jászdózsára, és újra az lehettem, aki. De ennyit a
nosztalgiáról, még a végén búcsúzkodós hangulatba keverednék, azt pedig igazán nem szeretném.
A Ferenc napi búcsúhoz éppen ezért minden kilencedik kerületinek és más érdeklődőnek jókedvet kívánok, jókedvet a pénteki
Antline és
Bulldózer koncerthez, a szombati
Szalóki Ági gyerekkoncerthez,
Zoltán Erika kerületi csoportjának táncbemutatójához,
BlackRiders koncerthez, aztán vasárnapra az
Alma együttes műsorához, a
Méhek műsorához és az esti
Lucky Boys koncerthez – hogy csak néhány programot ragadjunk ki a sok közül.
És végül, hogy azért személyes búcsút is említsünk, fenti sorok írója ezúton ragadja meg az alkalmat, hogy minden olvasójának megköszönje a sok-sok ezer klikket, lévén, most elbúcsúzik az oldaltól. Szóval, viszlát, ismeretlenül is biztos találkozunk egy-két jó bulin!
- izadoradanken -Ferenc napi búcsú 2009.10.02 – 10.04.1092 Budapest, IX. kerület, Bakáts tér