DVD - Marley és én

A Marley meg én ugyanis az első órában semmi mást nem tesz, mint fityiszt mutat az elvárásainknak. Nem együgyű, nem rom és nem kom, hanem egy kicsit (nem zavaróan) érzelgős, kedvesen esetlen, édesbús történet, amiben az említett házaspár életét kísérhetjük végig, pontosabban az életüknek azt a szakaszát, amit Marley, a bűn rossz és kezelhetetlen labrador tesz izgalmassá. Nem kell különösebben nagy dolgokra gondolni: mindennapi problémák, csetlések és botlások, konfliktusok, kisebb-nagyobb nehézségek és örömök körül szerveződik az egyre népesebb család élete, felívelő karrier, családi válság, érzelmi kifáradás – a szokásos.

David Frankel jó érzékkel, szép ívben meséli el a történetet, a megfelelő pontokon elhelyezve a szolidan komikus meg a visszafogottan szomorú mozzanatokat, és ettől aztán az embernek egyáltalán nem lesz hiányérzete, amikor föláll a székből. Az egyetlen igazi problémája a darabnak Jennifer Aniston, aki olyan tragikusan rossz színésznő, hogy az ember nem is érti, miért ad neki még bárki szerepet, főleg, hogy már a marketingértéke sem lehet olyan nagy, mint a Jóbarátok idején volt.